2009. 06. 20.
Pelikán a fán, második rész
SZOMBAT, JÚNIUS 20.: DER ÜBERGANG
…és Pelikán és Walter csak ültek fent a fán, és a Duna csak vonult alattuk, mint egy rohadt Tarr Béla-filmben. A Szökőár beköszöntött mindenütt, nem csak 19:30-tól és nem csak a retekklubbon. Felettük az Armageddon Felhők gyülekeztek, amiket már Amerikában és Magyarországon is sokat fotóztak. Micsoda egy Baljós égbolt ez, sóhajtotta Pelikán. Este nyolc volt a TV2-n, és semmi esély nem volt a jobb időre! Budapest, a Bűnös Város a Múzeumok Éjszakájára készült, csak egy-két kitartó néző ült le a Hülyítődoboz elé, hogy a gyér felhozatal ellenére is adjon még egy esélyt a műsortervnek, vagy az ajánlót író félegzisztenciának. Kabos Gyula úszott el egy ladikban Jim Carrey-vel, és rákezdték, hogy „huszonegy, huszonkettő, huszonhárom”, de Walter leüvöltötte a fejüket: „36, bazmeg, írd be hogy harminchat, különben belépsz a kínok világába! Megint egy film a gazdag gecikről, a rohadt bankrablókról, pedig ez itt nem Vietmam, itt vannak szabályok!” Pelikán sodort egy újabb mahorkás cigit, és nézte a távolodó színészeket: „és basszameg, ez is háromnegyed tíztől lesz, és ez is a TV2-n.” Alattuk a két orvhorgász, Zé és Mágikus Bertalan újabb dévérkeszeget rakott a vödörbe. Pelikánnak feltűnt valami, miközben nézte őket: BerTolT laptopján mindenféle számok kezdtek ugrálni, mint azon a viccesnek szánt site-on, ahol a bombarobbanást modellezték. „Mi a tököm, visszaszámlálás? Vagy előreszámlálás?” kérdezte Walter is, „Nézd a rohadékot, már a 45-nél tart!” Pelikán hegyeset pökött jobbrafele „és ez is a TV2-n, 23:55-től. Mágikus szám, és nyomasztó, akárcsak a laptop tulajdonosa.” Nem is sejthették –és csak Stirlitz tudta- hogy ez a 45 egy fegyver űrméretére utal, és szerepel benne Milla Jovovich meg Stephen Dorff, és egy kis erőszakos szerelem is. A visszaszámlálás pedig csak pörgött és pörgött, egyszerre gyorsan és lassan, mint Temesi Ferenc Por című könyvében az ütközéskor, amikor hirtelen helikopter tűnt fel felettük 22:55-nél az R, a T és az L koordináták metszéspontjában. „Zsernyákok akcióban”, kiáltott Walter, és elengedte a recsegő ágat, a készülő robbanás felé zuhanván ezáltal, míg Pelikán a ledobott hágcsóba kapaszkodott. A rend őrei a Zéró Tolerancia című pornós cég alkalmazottjai voltak, akik szabadidejükben karitatív mentéssel foglalkoztak, velük volt Lefety Lóránt, a jó öleb is. Ott volt Traci Lords is, aki sose forgatott kutyákkal, csak a Viasat3-hoz ment panaszt tenni, hogy a 23:05-kor kezdődő Penge második részéből kivágták, mint a rezet, csak a nagyokat szellentő fekete pizsamás harcosok jöttek helyette:
Pelikán nem kérdezett sokat, hagyta hogy a sors és a helikopter rotorja irányítsa életét, közben Traciről egy másik nő jutott az eszébe, akit Adrienne Shelley-nek hívtak, és aki brutális gyilkosság áldozata lett, pedig még előtte volt a teljes színészi karrier, mert nem csak szép volt, de játszani is tudott. Ő egy igazi Édesen is csípős Pincérlány volt még fénykorában, hej, ha a sarki krimóban is olyan lenne a kiszolgálás, mint este nyolctól az HBO-n, gondolta a gátőr. Walter biztos mondana valamit a bevándorlóról, aki elvágta Adrienne karrierjét, de tuti nem most: a vietnami veterán Sült Zöld Paradicsomként tűnt el a napalm fényében 20:30-kor a Filmmúzeumon (és a Vaterán, LOL) a végtelenségig ismétlődve. És Pelikánt ekkor tarkón vágta az élet, és magához tért.
VASÁRNAP,. JÚNIUS 21.: SO MUCH FOR MY HAPPY ENDING, EH, GUYS?
.jpg)
Pelikán az M1-es bekötőn tér magához, kinyitja a szemét és az órájára néz. 15:45.
Nincs itt se helikopter, se semmi, csak a pusztaság, meg egy tábla: Vigyázat, Vadnyugat! A táblának támaszkodva nem más, mint maga Terence Hill rágcsált egy répát, kicsit a Tapsi Hapsi-filmekre emlékeztetvén a teljesen összezavarodott Tanút. Igazi vasparipája volt, mert ló helyett bringával közlekedett, és vegetáriánus volt. „Mi van, doki?” kérdezte a megrökönyödött Pelikán Józseftől. „Mi szél hozott, mondsza, erre, s mi vajon a szíved terve?” Hősünk összeszedte magát: „Az Égi lovagok hoztak idáig”. „Ó, a Flyboys”, vigyorgott Terence, „Jean Reno porig alázta magát abban a filmben. Olyan mint a Pearl Harbour európai kiadása, kicsit soványabb költségvetéssel. Legutóbb nyolckor jártak erre azok a hülye repülősök, aztán elhúztak a TV2 székháza felé, valamelyik celebnek elfogyott a kokója, ők meg segítettek rajta. Te is elég jól elhaluzgattál idáig, ahogy elnézem.” „Én NEM vagyok a képzelet szüleménye”, dobbantott dühösen Pelikán. „Én valóságos vagyok, és haza akarok menni, nem ebben a se magyar-se amerikai álvalóságban leledzeni. A gát átszakadt, a pert lekéstem, és a szerző is felrobbant aki a kalandjaimat írja.” „Való igaz, Végveszélyben vagy, mint Az elnök zsoldosa, de ezért még nem kell a Dunának menni vagy 22:35-kor az RTL Klubra kapcsolni. Haza fogsz térni, ott volt Robert Sheckley Kozmikus főnyereményének hőse, ő is körbejárta a világot. Neked is számtalan alternatív valóság áll tárva-nyitva. Mit szólnál például Kínához, igaz hogy annyian vannak mint az oroszok, de azért ott is akad egy-két Legenda, például Jackie Chan, aki múltban és jövőben is széjjelpofoz mindenkit, úgy hajnali ötkor mint este nyolckor, és közben még viccet is tud mesélni. Bár ha jobban meggondolom, ez is retekklubbos utópia, úgyhogy kihagyható.”
„Már megint a kínaiak meg az iraki tevebaszók az abrosszal a fejükön!” –zendült fel egy távoli hang egy buckán túlról. „Már az előző postban elmagyaráztam, hogy az ÁZSIAI-AMERIKAI a megfelelő szó. Tiszteletreméltó ellenfelek voltak, akármennyire is Ideális gyanúsítottak ők nektek! Filmmúzeum, este TÍZ! Vagy ott van a Rocky IV a Viasaton, az is a prejudikáció iskolapéldája!”
„Walter, mi a szarról karattyolsz már megint?” Terence Hill sörhasat eresztett, és kezdett Tökivé alakulni. „Megint kevered a dolgokat, mint Lenint Lennonnal, Laura San Giacomo volt az Ideális gyanúsított főhőse, és most nehogy a Megbélyegezve című sorozatot kezdd citálni, akármekkora hatást is gyakorolt rád! Tudod: ’ártatlan voltáááál, egy vádpoont sem volt igaaaaaaaaaz!’” Pelikán már csak kapkodta a fejét, az egész szcenárió egy félresikerült tripre kezdte emlékeztetni. Apropó trip, meg kell tiltani a gyerekeknek hogy Ozorának akár csak a közelébe is menjenek, ha hazajutok ez lesz az első amit elintézek, gondolta magában.
„Töki, TE mi a szarról karattyolsz, és mit énekelsz, ha Cseh Tamást akarsz játszani, ott az eredeti, este nyolctól a Dunán két film is lesz róla, egy életrajzi, utána meg az Összes dalok időrendben második része!”- így Walter.
„De a házam…” kezdett bele Pelikán, utolsó kísérletként arra, hogy a maga javára fordítsa a képzeletével vívott meccs állását.
„Kit érdekel a ház, én a SZŐNYEGEMET akarom!”, kiáltott fel a Töki. „Nagyon illett a lakáshoz. Jól egybefogta. A kocsimat is ellopta az a Larry nevű kis féreg.”
„Milyen színű kocsi volt?” kérdezte Pelikán, bár ő csak a fekete Pobedát látta eddig.
„Sötétkékmajdnemfekete, ilyen…barnás rozsdafoltokkal” mondta a Töki, és lassan elkezdett egy NEM mahorkás cigarettát sodorni. „Utoljára a Duna tévé székháza előtt láttam éjfél körül. Egyetemista koromban sokat jártam ilyen helyekre, persze inkább csak elfoglalni őket…”
„Az egyetemisták, azok is mind ingyenélők” –vágott közbe Walter. „Főleg az ELTE hallgatói. A BME-sek egy fokkal jobbak, de az ELTE egyetlen nagy házibulira kezd hasonlítani, lassan nem tudod ki a diák és ki a tanár. Erről is forgattak egy szar filmet, Horrorra akadva 2. a címe, és éjjel háromnegyed tizenkettőkör vetíti a TV2. Hol szellemekre vadásznak, hol füveznek, hol meg összevissza kefélnek, olyan mint a Scooby Doo adult verziója.”
„Oké, oké, de a házam!”, kiáltotta Pelikán. „Még csak nem is a szőnyegem veszett kárba, hamuvá égett az egész ház! Mi lesz most? MI LESZ MOST???!”
„Mi lenne, mi lenne? Szét fogjuk szórni a kibaszott hamvakat, aztán meg elhúzunk bowlingozni meg sörözni.” –válaszolta Walter, és így is tettek: mindhárman elsétáltak a vörhenyes naplemente felé, népiesch irányban.
THE END (???)