2011. 01. 02.
BÉLA BÁCSI: AZ ÚJÉV NEM ELÉG (jan. 2-3.)
Mikor legutóbb kinyitottam ezt a laptopot, a sarkkörön voltam és vacogtam. Most is ott vagyok, most is fázok, és bár mi, titkosügynökök nem szabad hogy bármihez is kötődjünk, én mégsem tudok másra gondolni csak arra, hogy mi lehet most Magyarországon. Jó hosszú idő eltelt azóta hogy megmentettem a Karácsonyt mikor a titkos bázisomat kifosztó, és tökrészeg Télapó helyére léptem, ám közben az események irányítása kicsúszott a kezemből (meg azt a rohadt ufót is fel kellett volna tankolni rendesen). Itt ragadtam a Maurits-Siegmund fennsík és a Cousteauleaun-i sarkkutató bázis között, félúton a hóban. A helyi mobilszolgáltató jó munkát végez, minden bejön, az inuitokkal is jól megértetem magam a jelbeszéd segítségével, néha hoznak némi vacsoramaradékot, fókát, jegesmedvetalpat, ilyeneket. Kicsit olyan mint odahaza, csak itt nem BerTolT megy az agyamra, hanem az az inuit hülyegyerek, akit hiába küldtem el az első találkozásunk óta mindennap az anyjába, mégis folyton a nyakamon lóg, ráadásul tényleg beszopta, hogy én vagyok a Mikulás.
-Mikulás bácsi, nem gondolod hogy át kéne festeni a vaskereszteket az űrhajódon?
-Majd megmondom mit gondolok, ha valaki fizet azért hogy gondolkozzak. És ezerszer megmondtam, hogy ne mikulásozz engem. Hívj mondjuk Béla bácsinak.
-De te vagy a Télapó…
-Nem, egyszerű nyomozó vagyok.
…és teltek a napok. Nem elég hogy a Szilveszterből kimaradtam, de ráadásul a blog szerint az a történet amibe belecsöppentem még el se kezdődött, pedig a múltban játszódik, és ha fel is bukkannék benne, azzal összezavarnám a tér-idő kontinuumot – márpedig úgy néz ki nincs választásom. Vagy belépek a történetbe, vagy itt halok meg a pingvinek között! Ideje volt a tettek mezejére lépni. Először is szigorú edzéstervet állítottam össze, az inuit kölyköt meg elküldtem hogy szívja le a benzint a Wolfmeadow-hágónál elterülő norvég tábor tábor járműveiből. Nehezen bár, de megtette. A lényeg a munkához szoktatás és a káros szenvedélyek letörése, legalább addig se dohányzik a hülyéje, ha már az iskolában nem mondták neki hogy minden szál egy-egy koporsószög…
-Nahát micsoda változás, Béla bácsi, hiszen maga ki van szálkásodva…
-Ez izom, pöcsfej, szín izom, ez a mellizom.
-Tényleg kockás lett a hasa...
-Na figyelj! A Te korodban én is ilyen mozgékony voltam, de én nem affektáltam ennyit. Izomból dolgoztam. A csúcson voltam, és vissza is jutok a csúcsra meg Magyarországra, ha addig élek is. Az ember csak annyira egészséges, amennyire annak érzi magát. Úgyhogy teljes mozgósítás, te leszel a helyettesem.
-Tényleg?
-De még mennyire, fiam! Meg a futárom, a hordárom és a takarítónőm is egyszemélyben. Egy rendőrőrs fenntartása nem kis munkával jár.
-És maga?
-Pszt, pszt, állj! Állítsd le a pedált öcsém! Az egy dolog, hogy a szárnyaim alá vettelek és munkát adtam neked, de a logisztika az egy másik sztori! Hagyd meg nekem, én rendőr voltam, nyomozó és titkosügynök, amíg a belső ellenőrzés majdnem lefokozott járőrnek. Az alkalomra várok hogy visszatérjek, és most jött el az alkalom. De előbb erőt kell gyűjtenünk! Egészségedre, fiam. Kérsz?
-Nem, én csak dohányzom, füvezek és néha némi eki, de inni egy kortyot se, soha! Nem fér össze az aikidóval és a tudatállapotok szivárványával. Nem természetes.
-Nem természetes? Az alkohol nem természetes? Az a sok szintetikus szar, na az tényleg nem természetes! Az alkohol tisztít, férfiassá tesz és megkönnyíti az ismerkedést. Nézz csak rám, tízéves korom óta piálok és egy bika vagyok. A whisky a legjobb. Abban van a legtöbb vitamin! Mi az öcsém, mit stírölsz? Tán nyitva van a sliccem? A revolveremet nézed?... Szereted a pisztolyokat?
-Nem természetes? Az alkohol nem természetes? Az a sok szintetikus szar, na az tényleg nem természetes! Az alkohol tisztít, férfiassá tesz és megkönnyíti az ismerkedést. Nézz csak rám, tízéves korom óta piálok és egy bika vagyok. A whisky a legjobb. Abban van a legtöbb vitamin! Mi az öcsém, mit stírölsz? Tán nyitva van a sliccem? A revolveremet nézed?... Szereted a pisztolyokat?
-Igen.
-Szeretnéd kipróbálni?
-Igen.
-Akkor vegyél egyet! - Azzal lekevertem egy jókora nyaklevest, csak hogy meglegyen a kezdő lendület. Én mondom, keményen kell bánni a bennszülöttekkel, különben elkanászodnak. Így jött el január másodika. Úgy tervezem, hogy este beindítom a Haunebu-t, feltűnés nélkül leszállok vele a Liszt Ferenc Repülőtéren (persze addigra már mobilon értesítem az illetékeseket hogy jövök). A gépért szép summát kapok (hacsak fel nem tűnik hogy arról a helyről származik, amit elvileg őriznem kéne), a laptopot visszajuttatom a gazdájához, így remélhetőleg a mai az utolsó tévéajánló amit nekem kell megírnom, és innentől fontosabb, hozzám jobban illő dolgokkal foglalkozhatok!
HBO, 20:00: Másnaposok – Egy Vangelis-szakállú görög, egy átlagos amerikai és egy hozzájuk csatolt fájl (kisbaba) szembeszáll Heather Grahammel és Mike Tysonnal, akit lassan már részegen is ki lehet ütni. A főszereplők és a rendező viszont inkább magukkal tették ezt…
Universal Channel, 21:00: Különös kísérlet - …ahogy itt is. A nyolcvanas évek terméke akárcsak a Tron, ám vele szemben egy sajnos prófétikus film. Amit itt leegyszerűsítve láthatunk (két lúzer összerak számítógéppel egy bomba csajt), azt ma már rendelésre csinálják, és realdollnak nevezik. Érdekes párhuzam, hogy a mesterségesen kreatúrát alakító csajt Kelly LeBrock-nak hívják. Lehetséges hogy Kelly Brook valójában android és ő a 2.0-ás verzió?!
Viasat3, 21:55: Blues Brothers 2000 – Az eredetiről annyit tudok hogy BerTolT szereti, a másodikról meg csak annyit hogy a kritika kivégezte. Egyformán veszélyes film mindkettő, tehát ez is, fekete blueszenészek szerepelnek benne, akik majdnem olyanok, mint a franciák, de szerencsére mégsem. Kihagyható, mert az igazi zene a nyolcvanas évekkel kezdődött, a Modern Talkinggal, a Miszter Prezidenttel és a német technóval, na az igazi zene volt, nem olyan mint ez a dzsungelzajongás gitárokkal. Eric Clapton, Isaac Hayes, Wilson Pickett…mégis, ki ismeri ezeket? És miért nem tudnak egyszerű, közérthető, mondjuk lakodalmas zenét játszani a tévék legalább újév másnapján vagy mikor?! Hagyjuk meg a beatzenét a hanyatló Nyugat ópiumának! MGM, 23:10: Vihar – A Rómeó és Júlia modernizált változata az oka mindennek. Shakespeare klasszikusát most az amerikai polgárháború idejére aktualizálták Peter Fondával és John Gloverrel. Mondjuk én nem szoktam színházba járni, de nehogymár kortárs köntösbe öltöztessenek klasszikusokat!
Viasat3, 21:55: Blues Brothers 2000 – Az eredetiről annyit tudok hogy BerTolT szereti, a másodikról meg csak annyit hogy a kritika kivégezte. Egyformán veszélyes film mindkettő, tehát ez is, fekete blueszenészek szerepelnek benne, akik majdnem olyanok, mint a franciák, de szerencsére mégsem. Kihagyható, mert az igazi zene a nyolcvanas évekkel kezdődött, a Modern Talkinggal, a Miszter Prezidenttel és a német technóval, na az igazi zene volt, nem olyan mint ez a dzsungelzajongás gitárokkal. Eric Clapton, Isaac Hayes, Wilson Pickett…mégis, ki ismeri ezeket? És miért nem tudnak egyszerű, közérthető, mondjuk lakodalmas zenét játszani a tévék legalább újév másnapján vagy mikor?! Hagyjuk meg a beatzenét a hanyatló Nyugat ópiumának! MGM, 23:10: Vihar – A Rómeó és Júlia modernizált változata az oka mindennek. Shakespeare klasszikusát most az amerikai polgárháború idejére aktualizálták Peter Fondával és John Gloverrel. Mondjuk én nem szoktam színházba járni, de nehogymár kortárs köntösbe öltöztessenek klasszikusokat!
Duna TV, 23:15: A bikaborjak – Megint valami amit csak a blog eredeti tulajdonosa tudna értékelni, az állandó Fellini-mániájával. Tudom hogy ez az olasz mester harmadik filmje, de lehetne akár az első is, engem hidegen hagy az olasz dekadancia, még hidegebben mint ahogy a sarkköri szellő fújdogál. A címbeli állatok valójában egy kisváros vagányai, és tényleg csak egy istálló hiányzik alóluk: nagyravágyásuk a léha örömök hajszolásában csúcsosodik ki, és végül csak egyikük tud megmenekülni a kisváros fojtogató légköréből és az őt lehúzó haverok közül. Ennek ellenére is szerintem ezek a filmek károsak az ifjúságra, James Dean is innen merítette az ihletet az ok nélküli lázadó figurájához. Bezzeg a nyolcvanas években ott volt a KMK hagyománya, nem sokat lebzselhettek volna ezek a kapitalista…ja, hogy már 2011 van? Mindegy, kicsit elmerengtem a régi szép időkön. Szóval káros ez a film, szerintem a Való Világ jobb, mert az nem szépít semmit, és pozitív példákat állít a Fiatalság elé.
Filmmúzeum, 23:10: Meggyónom – Megint BerTolTnak kedveznek, amúgy meg ismétlés. Én sose szerettem Hitchockot se, nem értem mit esznek rajta. Egy kopasz csávó, aki rémisztőbb mint a filmjei! Mégis mitől horror amit ő csinál?! Nincs benne vér meg farkasemberek, viszont állandóan dumálnak, a rendező meg tekergeti a kamera lencséjét. Itt meg, mintha mindez nem lenne elég, még a klérust is belekeverik! Kit érdekel hogy egy pap a gyónási titok miatt gyanúsított lesz?! Uwe Boll, az már igen, ő minden értelemben horror filmeket csinál! Ennyi elég is lesz, holnap már Budapesten leszek, az ufók fénysebességgel utaznak…
.jpg)
JANUÁR 3., HÉTFŐ
Ott hagytam abba, hogy az ufó rajtra készen állt, az inuit hülyegyereket sikerült engedelmességre nevelnem. Minden megvolt, hogy változtassak a történelem folyásán, így már csak meg kellett várnunk, míg beesteledik. Hát együtt vártunk, a kölyök meg én. Gondoltam, ideje közelebb fonnunk a szálakat, mégis mennyi mindenen mentünk együtt keresztül…
-A titkosügynökök életében a legkeményebb dolog a várakozás. Hosszú és unalmas, mint a vasárnap foci nélkül.
-Aha…
-Ööö…te öcsi figyelj…mi lenne ha sodornánk egy cigit?
-Hogy mondja?!
-Tudod, sodorjunk egyet!
-Mármint hogy Béla bácsi meg én?
-Persze! Te sodorsz egy jointot nekem, én meg neked, csak hogy oldjuk a feszültséget. De semmi komoly drogozás! Keménydrog az nuku!
-Nem is tudom. Ma valahogy nem vagyok füves hangulatban. Mi lenne ha néznénk inkább egy filmet? Nincs meg itt valahol a Ford Fairlane kalandjai? Már ódákat zengtek róla, de nem tudtam megnézni, a sarkköri varezszervereket kapcsolták le először…
-Semmit nem vesztettél vele, öcsi. Tudod, Nagy Feró szinkronját hallgatni olyan volt, mint sajtreszelővel rejszolni: enyhén szórakoztató, de leginkább fájdalmas... Na jó, nézzük, mit csinálnak a kutatók! Ez a nyomozás. Résen lenni. Nyitott szem, csukott száj. De elsősorban kölyök, ne bambulj el minden butaságon.
…és ekkor valami olyasmi történt, amire még én se számítottam, pedig kemény kiképzésben részesültem. Megnyílt alattunk a jég, és mi csak zuhantunk és zuhantunk, a Haunebu közben lassan belesüllyedt a hóba, hogy elfoglalja helyét a még meg sem írt történetben! De mi váltotta ki ezt a reakciót?
Egy hatalmas csarnok jéghideg vizében tértünk magunkhoz, egy olyan gigászi térben, amihez foghatót még nem láttam. Egy jég alatti tóban voltunk…amit szemlátomást német tengeralattjárókikötőnek rendeztek be! Sokszor olvastam mindenféle mendemondákat arról, hogy a második világháború tengeri farkasainak egy része a sarkkörök felé menekült és évtizedeken át sikerrel rejtőzködtek, és íme, itt voltam a méhkaptárban, a hangyabolyban az anyakirálynőnél…egyszóval az események sűrűjében. De nem sok lehetőségem volt ennek örülni: egy teljes szakasz motorcsónakos német vett körbe engem meg a kölyköt, elvették az irataimat (a kölyöknél semmi ilyesmi nem volt), és átadták egy hátborzongató pasasnak. Az illető arcát acélmaszk fedte, amin csak két rovarszemszerű üveglap biztosította a kilátást, száj helyett meg valami hangszórót használt…a kölyök elájult amint meglátta, de engem keményebb fából faragtak, én egyszerűen csak magam alá hugyoztam, nem baj, a vízben úgyse látszik… És ekkor az ördögi teremtmény beszélni kezdett, hangja félúton volt a torokhangszórós betegek és Hawking professzoré között…
-Ich bin Wilbur Whatever von Kroenen, und ti lenni német felségterület. Azonnal komme aus der rogerwaters!
-Inkább maradnánk- mondtam, és reszkettem, mert majd befagyott a tököm abban a rohadt jeges vízben…
-Én az erőszakmentesség híve vagyok- recsegte a Darth Vader-szerű pofa nem túl meggyőzően. -Wir sind nagy hangsúlyt a természetvédelemre, ti meg bemocskoljátok seine vizünket.
-Miről beszél?
-Idioten, was machts du pisálni a mi vizünk?! We are reciklyren, és ez egyben az ivóvizünk is! Raus dem waters!
Összeszedtem az összes nyelvtudásomat, hogy mentsem a magunk, de leginkább saját magam életét:
-Szorri, szenyor, én nem tudni what are you talking about. Mi nem pisáltunk…
-Nur schweinehunden, egy különleges adalékanyagot rakunk a vízbe, ami a vizelettel érintkezve elszíneződik! – Ekkor néztem körül és láttam, hogy egy növekvő lilás foltban állunk, a kölyök is meg én is…
-Zwei lehetőség abstrehen előttetek! Kijöttök, vagy maradtok, hunden.
-És ha nem jövünk ki?
-Ez esetben you muss talk to mein freund, Günther…-azzal hátraintett egy berzerker-kinézetű szőke Schwarzenegger-klónra. Megkönnyebülten fellélegeztem!
-Ez esetben you muss talk to mein freund, Günther…-azzal hátraintett egy berzerker-kinézetű szőke Schwarzenegger-klónra. Megkönnyebülten fellélegeztem!
-Baszod, öcsi, tegyük amit mondanak, hát ezek a mi embereink! Barátok! Gút freunde… Menjünk, menjünk… Ne fáradjatok bajtársak, megtalálom a kijáratot, rendőr vagyok…
.jpg)
Már a jégen álltunk és dúskeblű valkűrök törölgettek minket, de a kölyök csak mentegetőzött:
-Béla bácsi, biztos csak nem mostam ki jól az alsógatyámat, és…
-Béla bácsi, biztos csak nem mostam ki jól az alsógatyámat, és…
-Hagyd a faszba, öcsi. Behugyoztál, akárcsak én. Nézd inkább ezeket a didiket, mindjárt jön mellé a sörünk is! És ne matyizzál baszod, figyellek!
Von Kroenennel hamar megtaláltam a hangot onnantól hogy megtudta, enyém a hóba fúródott Haunebu (arról bölcsen hallgattam, hogy hogy került hozzám, de némi pia után csak elkotyogtam neki). Kevés időm volt, így gyorsan vázoltam neki a helyzetemet: a télapót, a laptopot meg a belső ellenőrzést.
-Du bist ein grosse kollektor, mein freund. Van érzéked a precíz járművekhez, és nem fertőzött meg du a nyugat hanyatlása. Albeit a CERN kísérletei bezavartak terveinkbe, szeretnénk még egyszer megmutatni magunkat für die Welt. És ehhez kellene nekünk a te kleine járműved.
-Figyelj Wilbur, tudod az ember úgy van az ufója botkormámyával, mint a farkával. Nem foghatja meg bárki! Plusz hétig haza is kéne érnem valahogy, hogy visszajuttassak egy számítógépet, amihez kell az ufó, mert ugye sietek. Viszont, mivel használni fogom, le kéne adnom a helyi reptéren, különben nyakamon az ellenőrzés. Így viszont talán nem tűnik fel nekik hogy elloptam, és még jutalmat is kapok…
Von Kroenen elgondolkozott valamin (nagy kár hogy nem láttam az arcvonásait – vagy talán mégse?), majd kibökte:
-Ich úgy gondolom, hogy fogunk találni megoldást.
-Ich úgy gondolom, hogy fogunk találni megoldást.
…hát így történt. A Nautilus csendben szelte a vizeket. Némó kapitányt már régen eltávolították a fedélzeti hídról, mi pedig száguldottunk az óceánokon és tengereken át, folyókon és csatornákon át mentünk, vettük a kanyarokat, míg végül felbukkantunk egy ismerős hagymakupola mellett. A derék katonák már becélozták volna, amikor szóltam hogy ez nem a Kreml, hanem a Parlament, vagyis megérkeztünk. Aláírtam az egyezséget, mely szerint a Biroda Szövetség bármikor igényt tarthat a szolgálataimra, elrohantam a legközelebbi biciklisfutárhoz, odaadtam neki az első kezembe akadó aranypénzt abból az összegből amit von Kroenentől kaptam, megadtam egy kocsma címét, és mondtam hogy siessen…
Utaztunk, haza – mármint az Antarktiszra, mert mostantól ez is a hazám, a megkötött szerződés értelmében: kénytelen leszek ingázni Budapest és a jégtáblák között. Hiába, nehéz egy világot mentő titkosügynök élete. Magamba mélyedve néztem a kajütablak előtt elúszó bálnákat, tintahalakat és tőzsdeügynököket, mellettem a kölyök pöfékelt. Von Kroenen rászólt repedtfazék hangján:
-Ne haragudj, de dobd el, öreg! A dohányzás ma már NEM MENŐ! Danke, haver!
DIE ENDE
HOL VANNAK MOST?
Wilbur Whatever von Kroenen az atlantiszi jégpáncél alatt éli remeteéletét, és készül a kambekkturnéra.
Béla bácsit minden gyanú alól tisztázta egy, a Belső Ellenőrzésre címzett, német-angol keveréknyelven fogalmazott hivatalos levél, mely szerint a Szövetség (The League Of Extraordinary Gentlemen) számára kellett kölcsönvennie a repülő csészealjat Sean Connery megbízásából, a világuralom jobbítása érdekében. Néha hazalátogat, de senkinek nem szól a Von Kroenennel kötött titkos megállapodásról.
A biciklisfutárt letartóztatásba helyezték nem sokkal azután, hogy fizetni próbált a Béla bácsitól kapott pénzzel. A rendőröket nem győzte meg a mese, mely szerint „egy tengeralattjáróból kiszálló pingvinruhás faszi” adta neki azt az aranyérmét, amin önkényuralmi jelképek láthatóak.
BerTolT egy megsárgult kétfejű birodalmi sasos papírba csomagolva visszakapta a laptopját (feladó az nem volt), így az utolsó percben meg tudta írni a tévéajánlóját:
Cinemax, 20:00: Emlékszel Dolly Bellre? – Kusturica egy korai filmje a beatkorszak Szarajevójában vergődő fiatalokról, a lenini útról és a bombázó csajokról (lásd a címbeli nőszemélyt). 1981-ben még nem uralkodott el teljesen a rendezőn a későbbi macskajajos umca-umca.
MGM, 20:30: Egy rakomány whiskey – Hosszúra nyújtott westernfilm egy jókora alkoholszállítmányról amire mindenki foga, akarom mondani torka fáj, de egy csapat bányásznak van szánva. Kérdés hogy ki issza meg: a rablók, az indiánok, vagy a piát kísérő fegyveres őrség?
Duna 2. Autonómia, 22:20: Szigeti veszedelem – Az ezerszer (de nem elégszer) feldolgozott történelmi esemény Konrád Ignác festményein.
FEM3, 22:00: Magánürügy – Harmatgyenge mónikasós romantikus vígjáték, amin a szomorú körülmények között elhunyt Brittany Murphy se dob sokat. Stacy (Murphy) nem tudja, miért nem akar hozzámenni a barátja, egész addig, míg meg nem találja annak volt barátnőit – igen, a pasi annyira hülye volt, hogy a PC-jén tárolt minden bizalmas adatot. Legyen ez intő jel, ne adjátok ki a gépeteket a kezetekből, és ne tároljatok rajta semmit, amiből bajotok lehet!
Film+, 0:30: Frankenstein: Újratöltve – Mielőtt az indie-gyerekek, a vámpírbuzik és a hülye bloggerek kedvence lett, Parker Posey ebben a több mint kétes hírnevű horrorban nyomozót játszott. A címet a Mátrixból nyúlták, a gonosz doki álnevét (Victor Helios) a Crankből, a végeredmény annyira „jó” letet, hogy Dean R. Koontz nem győzte levakarni a nevét a stáblistáról. Egyedül Posey kisasszony miatt érdemes nézni, ha egyáltalán.
Kulcsszavak:
Béla bácsi