Levelek Gunkanjimáról 1. (máj. 7-8.) / PRAE.HU BLOG

Hosszú idő telt el mióta megmentettük a világot meg a karácsonyt is és felszálltam a világot jelentő tengeralattjáróra. Talán egyszer (majd, ha lejár az ötvenéves titkosítás) el is mesélem merre voltam és mit csináltam ezalatt az idő alatt, a lényeg hogy netközelbe nem sűrűn kerültem. A blogot is hanyagolnom kellett, ha nem a kapcsolat hiánya, akkor az aktuális feladatok miatt, amiket –úgy érzem- sikerrel teljesítettem (az hogy egy-két, de inkább kéttucat rám bízott katona nem bírta a kiképzést, az meg aztán igazán nem az én hibám. Elpuhultak ezek ott a sarkkörön, mi többet mozogtunk és kevesebbet nyafogtunk, mert volt bennünk kraft, volt erő!). Mindent egybevetve sikeres időszak volt, a tetemes veszteségek ellenére is, mégis, valamiért úgy éreztem hogy Wilbur Whatever von Kroenen nem kedvel engem – egészen addig amíg egy szép napon be nem hívattak a parancsnoki hídra és meg nem bíztak egy még annál is sokkal titkosabb feladattal mint az addigiak: a japán szellemváros, Gunkanjima őrzésével.

Aki nem tudná, ez valamikor ilyen ipari létesítmény volt, vezető népsűrűséggel, mára azonban egy-két faszkalap katasztrófaturistán kívül senki se jár ide, a vonzereje meg egy Csernobilba oltott Alcatrazéval vetekszik, bizonyára ezért keltette fel von Kroenen figyelmét mint lehetséges előretolt helyőrség és az antarktiszi bázis alternatívája, és ki más lenne a terep felmérésére a legalkalmasabb mint én, akinek minden titkosszolgálatban bérelt helye van? Kaptam hát egy gyorstalpalót japán nyelvből (két szót megtanultam: szusi és szajo nára, bár lehet hogy ez már háromnak számít), egyszer megmutatták a sziget térképét is, és végül egy kora tavaszi napon kitettek ide azzal a kikötéssel, hogy májusig valahogy pofozzam helyre az úthálózatot meg az áramellátást, hamarosan kapok hozzá embereket is. Elfogadtam, bár magam szeretem kiválogatni a csapatomat, de a jó katona nem válogat, kitettek a parton, a tengeralattjáró rekordgyorsasággal merült a víz alá, gondoltam hogy a következő fordulóval már hozzák is a muníciót meg a beosztottakat. Az idő telt, és sehol semmi. Eltelt egy hét, majd kettő, a március áprilisba fordult. Egy nálam kevésbé kitartó fickó nyilván feladta volna, és úgy értelmezte volna a helyzetet, hogy kenyéradói meg akarnak tőle szabadulni. Én azonban tudtam hogy von Kroenennek a hűség a becsülete, és soha nem hagyná magára a legjobb emberét (természetesen engem). Nyilván nehézségek léptek fel! Én addig is megtettem minden tőlem telhetőt, de azért furcsa volt hogy nem szóltak hogy itt mindent a nulláról kell kezdenem (és akkor az életveszélyes, tátongó aknáktól meg az omladozó házakról nem is szóltam). Az itthagyott ilyen-olyan technikai eszközökből sikerült egy mini szél, víz és naperőművet fejlesztenem, vagyis elvileg mindig van áramom, amivel tudok számítógépezni (természetesen magammal hoztam a laptopom, és mivel japán területről beszélünk, a lefedettség és a wifi 100%-os). Idővel von Kroenen tiltása ellenére elkezdtem a leveleimet nézegetni, néha szórakozásból beléptem a Hülyítődobozba is és töröltem a nekem nem tetsző beírásokat (moderátori jogkör FTW!). Az időeltolódás miatt amit otthon hajnali egykor meg kettőkor adnak, azt itt kényelmesen befogom délelőtt, a napi rendszeres patkányhúsevés közben, és mivel a japán műsorokat ti nem fogjátok én meg nem értem (bár a szajó nárát sűrűn használják), íme mindaz amit nekem megfelelő időpontokban adnak:

SZOMBAT, MÁJUS 7.

Duna 2. Autonómia, 22:10: Koncertek az A38 hajón: Darkwood Dub – Balkáni fúziós-elektronikus-mindenféle zene. Megint valami, amiben a szerbek előttünk járnak.
RTL Klub, 23:05: Végső állomás – Mint nekem ez a hely, de hát a katonának helyt kell állnia, így én sem hagyhatom el az őrhelyemet. A film maga meg ezerszer voltmár, sőt sajnos folytatták is. Pont a reggeli órák előtt adják le, így nekem kimarad.
HBO2, 0:05: Három tű - …én pedig a szénakazal, akit hiába keresnek Magyarországon, asszem valahogy úgy van ez a közmondás, itt meg van ez a három szálon futó tűcserés AIDS-dráma Lucy Liu-val és Olympia Dukakisszal. Egy apáca, egy pornós és egy véradományokkal seftelő ügyeskedő haláltánca a 20. század egyik igen durva betegsége körül. Ilyenkor mérges vagyok az időeltolódásra.
M1, 0:10: Koncertek az A38 hajón: Zeni Geva – Még egy A38-as koncert, ez valami BerTolTnak való faszság lehet, ő szereti ezeket a zajzenés-dzsesszes agymenéseket. Ráadásul ezek még japánok is, pedig a nevükből aszittem hogy oroszok vagy valami más baráti nép fiai. Rákerestem youtube-on, hát el kell ismernem hogy tökéletesen illik ehhez a tájhoz: ipari, kíméletlen és még zajos is. Ha sokat hallgatom, le is ugrom valamelyik emeleti ablakból…

M1, 1:55: Semmittevők – …de csak amíg fel nem dobnak Chaplin és haverjai ebben a fekete-fehér vígjátékban, ahol egy gazdag nő összekeveri a férjét a rá megszólalásig hasonlító csövessel, ma már nem tudnák ezt se leforgatni. Én is ezt teszem itt amit a címbeliek, a rendőrszakmában ez a legrosszabb, várni hogy történjen valami. És most történt, furamód megint pislog a lámpa és elhalványul a képernyő, ami azt jelenti hogy az áramellátás akadozik. Na, stabilizálódott végre. Szóval ott tartottam hogy itt nem történik semmi, illetve hogy várom Kroenent és a haverjait hogy hozzák az utánpótlást. Addig is amíg megjönnek, ideje reggelizni valamit – és itt csak egyvalamit lehet: patkányt.

Aki nem tudná, a patkány emlősállat és az átlagosnál valamivel okosabb is, ezért nehéz elfogni, az itteniek is mintha tudat alatt éreznék hogy lassú tűzön akarom megsütni őket. Valóban ennyire kiült volna az arcomra az éhség? Márpedig nincs választásom, valamit ennem kell. Ha szóba került, hát az is egy rejtély hogy az itteni patkányok mit esznek, gondolom egymást, én meg őket. Csak úgy ne járjak mint azok a csontliszttel táplált tehenek. Miközben a dögöket nyúztam, gyorsan átfutottam mit adnak távoli kis hazámban:

VASÁRNAP, MÁJUS 8.

Kicsit egyhangú itt a műsor

RTL Klub, 19:00: ValóVilág Finálé 2011 – Ha valamiben egyezik a véleményem BerTolTtal az az hogy én is utálom ezeket a valóságshow-kat. Sok elkényeztetett idióta, miért nem küldik ide őket, volna nekik munka annyi hogy belegebednének! Ami félelmetes az az hogy az index publicistája, tóta w. árpád is úgy foglalkozik ezzel a műsorral mintha az Alekosz-kérdésen bármi is múlna, az meg külön nagy poén hogy pont egy olyan portál olyan publicistája tiltakozik ellene és az általa képviselt „bunkóság” ellen, akik a legtöbbet tették a netes stílus elbutulásáért és elbunkósodásáért. Nade mindegy, aki akarja az válassza ezt, birka népnek birkatévé való, de a birkák úgyse olvassák a Dobozt csak az indexet, le is vágják őket. Úgy is kell nekik. Ezt most akár BerTolT is írhatta volna, de mondom, ebben egyetértek vele.
HBO2, 20:00: Lady Gaga Presents The Monster Ball Tour at Madison Square Garden – Kellemes emlékeket idéz bennem ez a koncert, egy régi missziön jut róla eszembe. Lehet hogy újra fel kéne vennem a kapcsolatot Germanottával, hátha utána tud nézni mi tart ennyi ideig a tengeralattjárónak… Na mindegy, szóval ez egy nagyon jó koncert a Monster Ball turné legnagyobb nevű állomásáról, én biztosan felkelek miatta jó korán, ha lenne rá lehetőségem, fel is venném.
HBO, 20:00, Egek ura – Ezt viszont nem! George Clooney mint Nagy Likvidátor (á la Danny DeVito), aki még a negyvenes éveiben is csak utazik és embereket rúg ki, amikoris eljön a pillanat amikor a leépítőket is leépítik (mennyei igazságszolgáltalás!), valamint találkozik egy szintén össze-vissza utazó csajjal, aki az addig elért törzsutaspontjait veszélyezteti. Nyugodtan hagyja ki mindenki.
Cinemax, 20:00, Veszett pénz – Ezt viszont ki ne hagyjátok! A románok valahogy tudnak realista dolgokat csinálni, és ez sem kivétel. Főhőse egy munkanélkülivé váló esztergályos, aki feleségével együtt kivándorolna Ausztráliába, ám pont amikor mindent felszámolna, átverik a valutaváltónál, azaz inkább mellette. A kapott hamis pénzzel azonban nem a rendőrségre megy hanem az őt átverő üzér után.
Filmmúzeum, 0:00, A test melege – Nem tudom Budapesten most milyen idő lehet, de itt kurva hideg van, és még egy nőnemű lény sincs akivel egy gyékényen ~~ÁRUL~~ hálhatnék. Még az se zavarna ha úgy átejtene mint ebben a thrillerben William Hurt-öt Kathleen Turner: előbb elcsábítja, majd meghamisítja a férj végrendeletét, végül megöli a hapsit, utána meg meg van lepve hogy a nő le akar lépni a pénzzel. De mondom, még ezt is elviselném ezen a rohadt szigeten. Talán emiatt, talán nem, de úgy döntöttem, utánajárok annak hogy hol késnek a megbízóim.

OLVASNIVALÓ

Felhasználóknak

Archívum