A Test a szokások rabja. Még egyetlen köpésre a biztos és szó szerinti Haláltól is engedelmeskedik a beidegzéseknek. Ujjaim önhatalmúlag kinyúltak a szivarért. Ajkam körülFonta, gyufám mEggyújtotta, tüdőM él3tre pöfékelte. Közben vártam hogy a kasza suhint egyet, Lepereg az életem és én is porhanyósra leszek formatálva. Az alak egy székre bökött alattam, én meg még mindig a kezemben szorongattam a fegyveremet, s így fejére céloztam.
- Ülj le, Bélus, és tedd el azt az ágyút! Ha meg akartalak volna ölni, nem vesződtem volna órákig, hogy ebbe a szobába tereljelek. Tán csak nem hitted, hogy véletlenül kerültél éppen ebbe a szobába?
De még mennyire, hogy azt hittem. Az értelmes gondolkodás képességének ez a megalázó hiánya ráébresztett helyzetemre. Hiába volt a marxista-leninista egyetem elvégzése, a kemény kiképzés a béketáborban, ellenfeleim szellemesebbek és okosabbak voltak. Az öngyilkosság gondolata lassan kezdett beúszni. A legtöbb amit megtehetek, hogy méltósággal adom meg magamat. Az asztalra löktem a pisztolyomat, s leültem a felkínált székbe. EllenfeleM la2án besöPörte a fegyvert az asztalfiókba.
- Nem mintha kárt tudtál volna bennem tenni, Bélus, de azért kösz.
- Kicsoda maga?!
- Ohohó, az nem érdekes - mosolygott heves kitörésemen. – A2 a2 érdekes: hogy mi1yen érdekcs0portot képviselek.
- Csak nem a Terepszínű Rákembereket?
- Pontosan. A Terepszínű Rákembereket. Percig se hitted, hogy a helyi rendőrségtől jöttem, ugye? Nekik egyébként parancsuk van rá, hogy ha felbukkansz, lőjenek. Csak azért törődtek bele, hogy mi is itt legyünk, mert megmondtam nekik, hogy találhatnak rád. Itt van az épületben néhány emberem. Ők tereltek téged ide. A többiek helybéliek, s viszket az ujjuk a puska ravaszán.
Az igazság nem mindig hízelgő. Úgy löKdöstek ide-oda tetszésük szerint, mint egy mezei vásárlót a pultok között. Minden lépésemet előre feltérképezték. Az öreg kaszás csűrte-csavarta, de végül minden adut a kezében tartott. El kell ismernem, eddig nem mindig hittem a túlvilágban, de most itt a bizonyíték az Összefonódások Összefonódására. Vége a játszmának.
- Oké, Dr. Halál! A hatalmában vagyok ugyebár, így nincs értelme a kárörömnek. Jöjjön aminek jönnie kell: sika, kasza, léc, Fatal error, system halted.
- Sajnos egyik se jön. Azért jöttem, hogy állást kínáljak neked a Terepszínű Rákembereknél.
Csaknem leestem a székről nevettemben. Méghogy én, James Béla di Szuper, belépjek a Rákemberek közé? Micsoda ötlet! A partnerem békésen várt, míg befejezem a nevetést.
- Kétségkívül mulatságosan hangzik a dolog, de csak előszörre. Ha elgondolkodsz rajta, be kell, hogy lásd: nem léphetsz ennél följebb az ügynöklistán.
- Érdekes ajánlat, csakhogy nekem eszem ágában sincs belépni. Dolgoztam a Rákembereknek, és ha magam is az lennék, ki bízna meg engem?!
Ettől feldühödött. Amíg ült, nem hittem volna, hogy ilyen nagydarab. A csontökle meg, amely a szemem előtt táncolt, akkora volt, mint egy bakancs. Munkásököl, vasököl.
- Micsoda ostobaságok ezek. A pénznek nincs szaga. Azt hiszed, mi nem egymás közt pályáztatunk dolgokat? Mielőtt utánad eredtem, elolvastam a személyi lapjaid. Szereted a jó életet, a korrupciót és a csúszópénzeket, szeretsz összeesküdni, éppen ezért bízom benne, hogy csatlakozol a Terepszínű Rákemberekhez.
Fölöttébb jó beszélőkéje volt, mindenre tudta a választ. Mindössze egy érvem maradt.
-Mit szólnak ehhez a Rákemberek bábjai, akik az emberek gondolkodását és ideáljait befolyásolják? A médiák, a szuperintelligens delfinek és csótányok, de leginkább a futballisták? Hogy egy egyszerű halandó is viheti idáig… Ha rájönnek, hogy maga ilyenekkel végezteti a piszkos munkát, mindkettőnket agyonlőnek hajnalban.
Ezúttal rajta volt a nevetés sora. Semmi vicceset nem láttam, hát nem törődtem vele. Majd abbahagyja, ha megunja.
- Először is, fiacskám, én vagyok a Terepszínű Rákemberek, legalábbis az aktuális vezetője. És mielőtt megkérdeznéd: ugyanígy szerveztek be engem is.
Ő volt a bábos, én a báb. És most a kegyelemdöfést is megadta.
- Egyébként mit gondoltál, kik az ügynökeink? Nem a műszaki iskoláink meg az ELTE intelligens tekintetű végzőseire gondolok, akiket most is elhoztam. A tényleges ügynökökre. Akik megtervezik az akciókat, elvégzik az előzetes helyszíni szemléket, és gondoskodnak róla, hogy minden rendben menjen. Csirkefogók és gazfickók és kettős ügynökök, mint te. Egytől egyig. Minél jobbak voltak a maguk idejében, annál jobb munkát végeznek a Terepszínű Rákembereknél. Csupa civakodás ez a mi szép, nagy galaxisunk, meglepődnél, ha látnád egynémely problémánkat, és mi dividálunk és imperálunk, megosztunk és uralkodunk. Csak olyanokra bízhatjuk ezt a munkát, akik már sikerrel helytálltak benne. Velünk vagy? Szerepcserék… Eszembe jutott a Wiz szomorú története: az egoista Diana Ross kigolyózta az originál Broadway-darab sztárját, Stephanie Mills-t, és ezáltal az eredeti rendező is távozni kényszerült, helyére a sötét krimik és csavaros jellemrajzok mestere, Sidney Lumet jött a maga sajátos, nem-musical központú kamerabeállításaival. Ross miatt az egész scriptet át kellett írni, a kilencéves kis Dorothyból így lett 24 éves gettóbeli tanárnő (Ross akkor harminc körül volt és kb. ötvennek néz ki, figyeljétek csak meg a lábán az ereket). A Broadway-darab kavalkádja elveszett, a felnőtteknek túl gyermeteg, a kicsiknek túl ijesztő (a metrós jelenet még a nagyoknak is az). Emlékezetes dalok nincsenek benne (egy kivételével, azt nagyjából harmincszor el is éneklik), viszont az aktuális okkUlt-nyúédzses vonal (EST) az igen (az ilyesmi utoljára a Varázsfuvolában volt elfogadható, mondjuk annak egy zseni szerezte a zenéjét). Lehetne még sorolni a negatívumokat, de minek: még az amúgy zseniális Richard Pryor sem menti, ez egy katasztrófa. Ahogy az én helyzetem is: nem maradt időm a gondolkodásra. Ha tehetném, órákig vitatkoznék még. Pedig a szívem mélyén meghoztam már a döntést. Hát persze hogy velük vagyok, nem mondhatok nemet. Azért egy kérdés még hátravolt.
-Figyelj csak, nem lehetne…szóval van ez a baromi kényelmetlen tetkó az arcomon, ami túlságosan is jellegzetessé tesz, és szeretném…
-Sejtem mire célzol. Igen, el tudjuk távolítani anélkül hogy az egész arcodat leszednénk. Most pedig gyere és csatlakozz, részt kell venned a beavatáson, utána jöhet a műtét meg a bankszámla,-és mobilegyenleg-feltöltés.

Az egyik Halálról eszembe jutott egy másik, aki mindig elkésik mindenhonnan, és a nagybeteg Terry Pratchett írta meg a kalandjait, legutóbb a Mágia színe című alkotásban - ha fognám a Filmbox HD-t akkor kilencre lenne egyéb programom mint ez a fekete mesézés a Rákemberekkel… Nem semmiség, amit elveszítek. Remélem, nem bánom meg. Bármilyen függetlenül dolgozzam is a szervezetben, azért mégis (rák)emberek között leszek. A gondtalan önállóság napjainak befellegzett. Ismét egy szövetség soraiba lépek. Azért volt ebben a gondolatban valami szívet melengető kezdemény is. Legalább vége a magányosságnak. Az új barátságok majd kárpótolnak a veszteségeimért. De persze semmi buzulás, buzulás az nuku!!!!



23:15, eljött a beavatás ideje. Los Angeles és San FRancisco az okkulTizmus meLegágya, ez közismert tény, azt azonban nem hittem volna hogy a helyi közértek is benne vannak mindebben, bár a Pulp Fiction óta egyértelmű hogy egyes boltok hátsó szobáiban és pincéiben olyan dolgok történnek aMik nem valók ebbe a dimenzióba. Szégyen, nem szégyen, ott a csendes Penny Marketben, helyben megtörtént aminek meg kellett. A Zord Kaszás átadott egy térkéPet, aminek alapján éjfélig el kellett jutnom a zöldségosztályra, ahol a többiek is élénken gyülekeztek.

Talán nem eléggé közismert tény, de attól még valóság, hogy a különféle energia szolgálói a különböző boltokban gyülekeznek. A Spar például a kereszténység és a fehér mágia, vagyis általában a pozitív energiák temploma, míg a Penny Market a sötétebb tónusok kedvelőit csábítja magához (a kisboltok és magánközértek természetesen a sok-sok kisegyházat jelképezik). Amíg ezt levezettem, oda is értem a zöldségesstandhoz.

Éjfél volt, a PM szinte teljes csönDben és sötétségben nyugodott, a környékbeli lakókat lecsitították valami kamu szöveggel, senki nem 2avarta a kés2ülő rituálét: a sötétet csak néha törte át egy-egy gyertya fénye, amit kü1önböző c5uklyás alakok hordoztak, akik lassan kör Alakba rendeződtek, természetesen velem a középpontban. Tényleg olyan volt az egész mint egy elbaszott Kubrick-film, csak itt nem voltak pucér nők. Reménykedtem, hogy lesznek ^^

És ekkor felcsendült a zene, az ördögi zene, amire a Rákemberek elvégzik a beavatásomat! Pokoli hangok töltötték meg csikorgó fülemet, egy távoli orgona kísérteties, de mégis oly ismerős dallamot játszott…mintha ezer évvel ezelőtti, elfeledett emlékek tértek volna vissza eme kísérteties, sátáni zene hatására…a dal, a DAL, ami tudat alatt mindenkit leigáz a Gonosz erejével, ami elől nincs menekvés, mindenki behódol neki…a hátam mögött beindult a műjeges gép, villogtak a stroboszkópok…iszonyatos asszociációk ugrottak be a zene hallatán, végtelen vérontások, Caligula orgiái, Backstreet Boys-koncertek, emberevő kannibálok ördögi imái, Ivory és Merchant összes filmjei, elbukó kultúrák, IRL LAN-partyk a Colosseumban, keresztények főszereplésével…transzba kerültem, pedig hol volt még a szöveg!...és akkor felcsendült az is, sok-sok rekedt torok együtt ordította a sátáni kánont:


A kántálás erősödött, a tömeg szétvált, alattuk láthatóvá vált egy embervérrel felmázolt, elnagyolt pentagramma, a közepén egy plüssmackóval, benne fordított kereszt alakban elhelyezett mécsesekkel. A csuklyás alakok eszeveszett ordítása pándémonikussá erősödött.
Hatalmas, kecskefejet viselő csuklyás figura bukkant elő a műjég füstjéből. A hajam minden szála az égnek állt, a tömeg viszont őrjöngve üdvözölte:


A legós résznél mindenki elkezdte ledobálni a ruháját, megintcsak mint abban a Kubrick-filmben, kivéve hogy itt egy normálisan kinéző nő vagy férfi se volt. Kiöregedett emberroncsok, mind valahonnan ismerős…ott volt egy agyontetovált, szétkábítózott csaj, olyan hajjal mint a Mars Attacks! földönkívülijei, és ő még a jobbak közé tartozott… Nem hiszem el hogy nemileg érintkeznem kell a Rákemberekkel, de mind ötvenéves vagy túlsúlyos vagy anorexiás! Nem lesz ez jó buli, gondoltam, és lopva a kijáratot kutattam, ám ekkor a tömeg mintha a gondolataimban olvasott volna, egy emberként felém fordult, és válaszoltak a félelmeimre:


Na még csak az kéne, gondoltam, meg hogy a KoVi kiadja, és a kecskefejű fickóhoz fordultam.
-Elnézést kér3k, de nekem nem szóltak arról hogy itt a beavatáskor szex is lesz.
A figura démoni hangon, dörgő basszussal válaszolt:
-Nem szóltak? Hahhahhahh. Pedig tudhattad volna, hogy a Church Of Baphomet Világuralmi és Sajtkészítő Vállalkozás éves, Sziget Nagyszínpadra Készülő Utolsó Gyűlésén az új tagoknak ezt is kell!
-Ez esetben tévedés áll fenn, nekem a Terepszínű Rákembereknél lenne jelenésem…
A figura levette a kecskefejét, és legnagyobb meglepetésemre LAdy Gaga szőke fürtjei bukkantak elő alóla. A basszust egy, a fejben levő torzító szolgáltatta!
-Basszus, téged ismerlek, te figyelted meg azt a magyar bloggert, hogy kerülsz ide?
-Hát az egy hosszú sztori, de most késésben vagyok, várnak a Rákemberek! Maga a Halál mondta, hogy a zöldségesnél lesz a beavatásom…
Germanotta előhúzott egy gyűrött papírlapot, átolvasta, majd gondterhelten bólintott.
-Ahogy sejtettem, az öreg megint elcserélte a neveket. Mindegy, nincs messze, elmész itt a mirelitpolc mellett ahol a kalandjátékosok gyülekeznek, majd befordulsz a hentesnél, ahol a Manson Családi Körösök tartanak szülői értekezletet, onnantól egyenesen. Sok szerencsét, nekem dolgom van!-azzal visszacsatolta a kecskefejet, és újra felharsant a kakodémonikus hangzavar:
Hátra se mertem fordulni, hogy ez a sok kiégett rocksztár mit csinál egymással a Nagyszínpad érdekében, őrült kántálásuk még sokáig ott dörömbölt a fejemben.
Menekültem.