2011. 12. 09.
Rihanna: az interjú (dec. 9.)
Minden komoly riporter munkájának, így az enyémnek is a legnagyobb kihívása az alany becserkészése. Egy idő után nem elég a VIP-sajtóbelépő lobogtatása, vagy akár a név szerinti bemutatkozás, az embert egyszerűen nem engedik a celebek közelébe. Tapasztalataim alapján bizonyosan kijelenthetem: fokozottan így van ez akkor, ha nem szeretik amit csinálsz. Akármilyen hihetetlen, de immár tudatosult bennem, hogy ezekben a mai popSTÁRokban nincs semmi humorérzék amikor visszaolvassák a velük készült interjúkat. (Ekkortájt tudtam meg azt is, aminek normális esetben örültem volna, éspedig hogy a hírem mérföldekkel megelőz.) Egy átlagos indexes vagy kvartos újságíró mindig a biztonsági határon belül mozog, én azonban a velemszületett bátorságnak (és az elfogyasztott alkoholnak) hála mindig feltettem azokat a kérdéseket, amik ott motoszkáltak az emberi tudat Freud által bizonyítottan legsötétebb bugyraiban. Hát tehetek én erről, na ugye hogy nem, erre inni is kell egyet, egésség.
Rossz híremnek hála egyre többször és több időt kellett várakozással eltöltenem. A riporterszakmában ez a legrosszabb: várni, hogy történjen valami. Hosszú és unalmas, mint a vasárnap foci nélkül. Ráadásul kontraproduktív, mert minél több időt töltök várakozással, annál kevésbé leszek emberkedvelő hangulatban, mert ugye mondanom se kell, hogy ezt a holtidőt kivétel nélkül a művészváró büféjében szoktam eltölteni, így mire odajutok hogy kinyissam a számat, nem elég hogy a legsötétebb dolgokat fogalmazom meg, de ráadásul a legegyszerűbb (mondjuk ki: legbunkóbb) stílusban. Erről se tehetek, mert ha kevesebbet kéne várakoznom és a STÁRok számlájára legurítanom egyik felest a másik után, akkor mindez nem történne meg. És természetesen mindezt egy hasonló helyzetben írom, megint várakoztatnak, és ráadásul most már nekem kell fizetnem az elfogyasztott piákat, szóval lehet hogy újabb fokozatba lépett a nemkívántságom.
Édes faszom, hát ebből még egy is sok...:SSS
Dr. Sőder sagájának dicsőséges lezárása utáni jogosan megérdemelt aktív pihenőmet töltöttem egy közeli kocsmában és a következő Nagy Dobásra vártam. A Sors újra kegyeiben részesített: nem kisebb név látogatott hazánkba, mint a Kortárs Pop nagyasszonya, Rihanna. Természetesen a szokásos módszert választottam, vagyis a VIP-belépőmet lobogtatva rohantam a sajtósbejárat felé. A szokás szerint nem egészen heteró-sekszuális beállítottságú izomemberek azonban utamat állták, de nemcsak ellenőrizték a kártyámat, hanem el is olvasták, és mikor a nevemhez értek, kiemeltek a tolongók közül…aztán letettek ide a büfébe azzal hogy „Don’t fucking move”, és elhúztak. Én nem zavartattam magam, egy jó kocsmában elüldögélek akármeddig, sőt egy rosszban is. Közben lement a koncert is, jó szar volt abból ítélve amit a távolság és az alkoholmennyiség függönyén keresztül érzékeltem belőle, de a STÁR csak nem akart jönni. Fene megette, gondoltam, hát ebből nem lesz se csütörtök, se péntek esti tévéajánló, az olvasók meg csak kattintanak a semmiért, ám ekkor előbukkant a STÁR maga, büdösre izzadt aligruhája és lefolyó sminkje teljes pompájában, majd testőrei nélkül a büfének vette az irányt. Gyorsan bedobtam a legerősebb álcázásomat (csöndes részeg a pultnál), megvártam amíg Rihanna felhajt vagy két pohár vodkát a koncert méltó lezárásaként, majd előkaptam a…na nem azt, hanem a kismagnót a mikfrofonnal, és odaálltam elé, mielőtt meglóghatott volna.
-Jó estét Rihonya, mondd, nem szégyelled magad hogy te is ezt a kurvás imidzset nyomatod a fiataloknak, például a robotos-spriccelős undormányodat a Nickelodeon-díjátadón? Egyáltalán, hányszor lehet ezt a mocskot eladni?
-É, é, akárhány-szooor. Első körben megveszik a BRAVO-olvasó tinidióta lányok, másodjára a náluk valamivel fiatalabb alsósok, ők a szüleikkel vetetik meg. Harmadszor a kamaszfiúk is megveszik, mert ugye rám mindenki felizgul! És legvégül, utolsósorban megkajálják a kiélt, úgynevezett alternatív zenekritikusok is, akármilyen hihetetlen.
-Ezt nem mondod komolyan.
-De, de! Én se tudom miért van ez, de tény: ezek a negyvenes-ötvenes, alterzenéken felnőtt faszik eljönnek a koncertre és keresik a Mélységet meg a Tartalmat, na ez az ami nálam nincs, de mégse tudnak leszavazni, mert csöccsel és pinával mindent, de tényleg mindent el lehet adni, még az én szemét zenémet is. Jöhet Sting, Roger Waters vagy akár George Michael is egy egész zenekarral, tíz kamionnyi színpadképpel és a helyhez kalibrált Dolby Surround 5.1-es hangzással, ezek nem favoritok náluk. Engem pont azért imádnak, mint amit másnak felrónak, vagyis az anyagiasságomért. Ha mondjuk egy indie-zenekaruk elad ezer lemezt, azt lehúzzák mert lefeküdt a kapitalizmusnak, de ha én kapok harminc platinalemezt a negyvenmilliárd eladott albumom után, akkor kikiáltanak a Könnyűzene Megmentőjének.Figyeld csak meg, évente kihozok egy lemezt, és egyik nagyobb siker mint a másik!
-Igen, ez nekem is feltűnt már és épp kérni akartam hogy inkább tarts öt-tíz évnyi szüneteket a félóra hosszúságú kiadványaid között.
-Azért, ért, ért, mert akkor jobb minőségű zenéket fogok kiadni szerinted?
-Nem, a zenéd az ugyanolyan fos marad, csak így kiderülne hogy hány év alatt felejtenek el a mostani rajongóid… :DD
-Megvennék akkor is, hidd el, én meg egyszerűen nem tudok elég alacsony minőséget produkálni ahhoz hogy ne vegyenek meg és ne csorogjon a kritikusok nyála. Visszatérve rájuk, szerintem az hogy feldicsérnek, az az elöregedés veszélye miatt van, a kritikusnak mindig up-to-date-nek kell lennie és ha nem hallja meg a Fiatalság új Hangját, akkor nem lesz menő kritikus. Mint mondtam, bennem elsősorban a Nőt látják, és bár hangom autotune nélkül egy szál se, meg hangszeren se tudok játszani, de egy Nőt nem mernek leszavazni (azaz dehogynem: egy éneklő-hangszerkezelő nőt gond nélkül lefikáznak), szóval a Szép Nők, a Seksz-szimbólumok azok szent tehenek, de mondjuk ha Sting vagy Waters hatvanévesen egy negyedhangnyit félrenyúl a hangszerén, arról három oldalnyi lehúzást írnak. Viszont Nővel ezt nem merik megtenni, még akkor se ha nincs tehetsége.
-Én meg merem tenni mert nem tartalak nőnek, dívának meg aztán végképp nem. Nincs hangod, és egy rossz prostinak több sekszepilje van mint neked. Szerintem te vagy az új Kelis, őt is nyomták, megkajálták a kritikusok is, de egy ép hangot nem bírt kiénekelni, el is tűnt. Plusz te is Nas körül forgolódsz ahogy ő is tette anno.
-Nas egy nagy tehetség, az új hang, a fiatalság hangja…
-...ahogy Kanye West, Jay-Z, Lil’ John vagy 50 Cent, vagy a többi szerencsétlenség. Amúgy Nas már akkor is „új” volt amikor te meg se születtél. Szerintem TI öltétek meg a fekete zenét, a ti generációtok. Milliomosok vagytok, de egy fityinget nem forgattok vissza a múltatokat jelentőkbe, akik megcsinálták ezt a műfajt vérrel-verejtékkel. Olyanok vagytok mint J-Lo, aki pár éve még azt énekelte hogy ő még mindig Jenny From The Block, de most meg egy dublőrrel játszatta el magát, mert büdös volt neki a Bronxba visszamennie. Tudod kik voltak akik bőséggel adakoztak a beteg hiphoppereknek meg az öreg jazz-zenészeknek? Azok a zenésztársak, akik nem pénzért, hanem szívvel-lélekkel csinálták, és rajtuk kívül leginkább a fehér bőrű rajongók.
És ha már bőrszín, nem sül le a bőr a pofátokról Nas-szel együtt, hogy csilivili ruhákra nyomtatjátok azt a szót, amivel nálatok sokkal többet érő embereket bélyegeztek meg évtizedeken át, és amit mondjuk egy fehér le sem írhat?
-Erről van szó: nekünk szabad, mi diktálunk mert fiatalok vagyunk, és nem vagyok köteles megindokolni miért, és adakozni se vagyok köteles. Miért baj az hogy ma minden a bling-blingről szól? Nálatok is van stricik és kurvák parti, és nálatok is mi diktálunk, csak nézd meg: ma este is teltház volt, abszolút teltház, elhoztam a legfrissebb hangot képviselő DJ-t, Calvin Harrist…
-Miért pont őt, talán Paul Oakenfold, Fatboy Slim vagy David Guetta épp nem ért rá? :DDDD
-…kuss, azaz Man Down!!! Szóval elhoztam egy szárdídzsét és az összes jegyet eladtam. Engem szeretnek a rajongóim!
-Szerintem te az a fajta cikizene vagy, amit senki sem mer felvállalni. Megveszik a lemezeidet, eljárnak a koncertjeidre, de ha valaki mondjuk Rihannás pólóban menne az utcán, a fél város rajta röhögne. Úgy értem, nézd meg, a magyar rajongói fórumod legutóbb a tizedik hozzászólás körül járt, akárhány lemezt vagy jegyet adsz el. Még a rajongóid is szégyellnek, pedig belőlük élsz. Vagy az is lehet hogy olyan rajongóid vannak akiknek nincs netjük még 2011-ben sem. Esetleg írni nem tudnak. Vagy olvasni…
-Szerintem te az a fajta cikizene vagy, amit senki sem mer felvállalni. Megveszik a lemezeidet, eljárnak a koncertjeidre, de ha valaki mondjuk Rihannás pólóban menne az utcán, a fél város rajta röhögne. Úgy értem, nézd meg, a magyar rajongói fórumod legutóbb a tizedik hozzászólás körül járt, akárhány lemezt vagy jegyet adsz el. Még a rajongóid is szégyellnek, pedig belőlük élsz. Vagy az is lehet hogy olyan rajongóid vannak akiknek nincs netjük még 2011-ben sem. Esetleg írni nem tudnak. Vagy olvasni…
Pure class.
-Money talks, te pedig jól teszed ha hozzászoksz a sikereimhez: az Umbrella a kétezres, sőt kétezertizes évek legnagyobb slágere! Ez az ÉN slágerem, az enyém, nyém, nyém, nyém, NYÉM!
-Mondjuk úgy, hogy jól összedobták neked a producerek. Szerintem bárki elénekelhette volna, sőt, az igazat megvallva, a belőle készült feldolgozások sokkal jobbak mint az eredeti. Van vagy ezer szám amit legyártanak, és ha az egyik STÁR nem énekli fel, megveszi a másik. Nincs már karaktere a daloknak, és mint mondtam, a rajongók által, vagy poénból, nulla forintból készült feldolgozások ezerszer jobbak mint a te milliós stúdiófelvételeid. Nem kis büszkeségemre szolgál elárulni, hogy itt kis hazánkban van egy csajbanda, akik zeneileg és képileg is jobban megcsinálták, ráadásul S and M-ebbek mint te valaha is leszel. Tessék, nézd csak meg!
Na, milyen?
-Nem lájkolom, nagyon nem!
-Magyarra fordítva: nem tetszik?
-Nem! :[
-Nem lep meg. Vagyis se ízlésed, se humorérzéked nincsen neked se. Pedig a halálmetál-feldolgozást még nem is mutattam :DDD
-Nem! :[
-Nem lep meg. Vagyis se ízlésed, se humorérzéked nincsen neked se. Pedig a halálmetál-feldolgozást még nem is mutattam :DDD
-Elá, é, é, én leszarom mit mondasz, mert a klipjeim akkor is újítók!
-Édes faszom, Rihonya, hát legalább a klipjeiddel hagyjál már minket, mert az mindennek a legalja, bizonyára azért mert azokhoz még annyi közöd sincs mint a zenédhez. Én egyszer elkezdtem számolni ki mindenkitől loptak a zenei meg a filmes rendezőid ötleteket, de amikor a Smashing Pumpkinshoz elértem, azt mondtam hogy állj és ne tovább, mert mikor valaki Billy Corganék legrosszabb videóját veszi mintának, vagy a The XX-től lop, az mindennek a vége. Hagyjuk is a témát, főleg mert erősen kopogtat a Vuk család az ajtómon…: SSS Üzensz-e valamit a PRAE olvasóinak?
-A fiúknak azt hogy legyenek nyitottak a bisekszuális kalandokra és tartsák formában magukat, ha rajtam múlna, nem volnának a világon öregek meg 50 kiló felettiek, minden ami eltér a szépségideáltól az üldözendő és irtandó. A lányoknak meg azt tanácsolom amit a Kegyetlen Játékokban az egyik főhős. A másik tanácsom meg az nekik, hogy ne engedjenek egyetlen férfit se uralkodni maguk felett, a nők diktálnak és uralkodnak, S&M!!!
-Gondolom akkor is te „diktáltál” amikor Chris Brown hülyére vert téged. Az egy kedvedre való kis szadomazó volt, nemigaz? : ))))
-Gondoltam hogy ez is szóba kerül, szerintem a lehető legjobb megoldást választottam…
-Nagy frászt. Csinálhattad volna azt amit Tina Turner, aki kiszabadult a zsarnok férje alól és valóban egy pozitív női példakép lett. Te erre kihoztál egy szar dalt, amiben szadomazochizmust elvitted a slágerlistákra…
-Elá! É! Ebben is újító vagyok!
-…és megint mellé, Madonna már húsz éve megtette ugyanezt, neki elhiszem hogy domina. Te csak egy áldozat vagy, áldozata vagy a producereidnek, a divatnak, eltűröd hogy verjen a pasid, de ami a fő szánalom hogy utána is ezt a kurvás imázst nyomod mintha nem történt volna semmi…áh, hagyjuk, már én is kezdelek megsajnálni, pedig nem érdemled meg.
-…és megint mellé, Madonna már húsz éve megtette ugyanezt, neki elhiszem hogy domina. Te csak egy áldozat vagy, áldozata vagy a producereidnek, a divatnak, eltűröd hogy verjen a pasid, de ami a fő szánalom hogy utána is ezt a kurvás imázst nyomod mintha nem történt volna semmi…áh, hagyjuk, már én is kezdelek megsajnálni, pedig nem érdemled meg.
-Tudod mit? Húsz év múlva ugyanígy el fogok jönni hozzátok ugyanezzel a show-val, és meglátjuk kinek volt igaza!
-Hát hogy ezzel a show-val idejössz húsz év múlva, az lehet, de ebben a ruhában már nem fogsz, cheap bitch – kiáltottam, azzal bedobtam titkos fegyveremet, a projectile vomiting specialt. Az este többi eseményére nem nagyon emlékszem, abban biztos vagyok hogy Rihanna úgy sírt ahogy Chris Brown óta sehogy, a ruháján maradandó nyomokat hagytam, és az is rémlik hogy a testőrök vittek ki a backstage-ből. Azt hittem hogy megvernek, de képzeljétek, nem tették: mint kiderült, ők is utálták a beképzelt barbadosi luvnyát, meséltek is róla egy csomó nem publikus sztorit, amiknek a felére nem emlékszem, arra viszont igen, hogy szárazra ittuk a büfét. Egésség és pusszantás mindenkinek, viszlát legközelebb!
-Hát hogy ezzel a show-val idejössz húsz év múlva, az lehet, de ebben a ruhában már nem fogsz, cheap bitch – kiáltottam, azzal bedobtam titkos fegyveremet, a projectile vomiting specialt. Az este többi eseményére nem nagyon emlékszem, abban biztos vagyok hogy Rihanna úgy sírt ahogy Chris Brown óta sehogy, a ruháján maradandó nyomokat hagytam, és az is rémlik hogy a testőrök vittek ki a backstage-ből. Azt hittem hogy megvernek, de képzeljétek, nem tették: mint kiderült, ők is utálták a beképzelt barbadosi luvnyát, meséltek is róla egy csomó nem publikus sztorit, amiknek a felére nem emlékszem, arra viszont igen, hogy szárazra ittuk a büfét. Egésség és pusszantás mindenkinek, viszlát legközelebb!
.jpg)
Fun for the kids and the family.
Can it be raep time now???,,,,