2009. 05. 25.
Politikusok és nemi szervek 1.
A minap megnéztem a statisztikákat, basszus, majd’ ötezren látogattak meg eddig...nem tudom ez sok vagy kevés, mindenesetre ha ennyi ember lenne elõttem, akkor rákészülnék a mondandómra meg stresszelnék és talán meg is komolyodnék (oké azt nem, de megpróbálnám). Ám mivel ezek csak számok, és mert matekból mindig is gyenge voltam, maradok a szokásos munkamódszernél (amire tudom hogy van aki kíváncsi, úgyhogy most betekinthettek a kreatív munkafolyamatokba). Kezdem mondjuk azzal, hogy keresek egy olyan címet, ami méltó ahhoz amit mondani akarok (LOL). Legyen a post címe... POLITIKUSOK ÉS NEMI SZERVEK 1.
Ha már a cím megvan, elkezdem magyarvizslatni a felhozatalt. Az arra érdemes programokat formázatlanul kigyûjtöm egy TXT file-ba, és az ismertetõkbõl illetve a címekbõl összerakom az alcímet, igyekszem az elsõ ötleteket megragadni, azok a legfrissebbek. Ami így keletkezik, az néha célbatalál, néha nem, néha csak 2-3 héttel az ajánlott mûsor után, és van, hogy még akkor sem.
HÉTFÕ, MÁJUS 25.: ÍGY JÁRTAM A FIDESZES DOKIKKAL
A DÉMONI CSAPDÁBAN
A programajánlót általában valami helyi kiskocsmában írom, vagy a 2+3 törzshelyem egyikén, de ennek lehet vége lesz, mert tíz óra után nem lehet errefelé alkoholt venni. Szóval ahogy ilyen dolgok eszembe jutnak, és belekortyolok a Dreherbe vagy a rendkívül undorító önkényuralmi jelképpel borított Heinekenbe, és ahogy nézem közben a TV-mûsort, kezd felmenni az agyvizem és megjönni az ihletem. Jobb esetben ilyenkor kezdenek el sorjázni a cinikus megjegyzések, rosszabb esetben elkezdek politizálni, fõleg ha az arcomba tolnak valami hülyeséget.
Duna, 21:00: A Fideszes zsidó, a nemzeti érzés nélküli anya és a mediáció - uramatyám, még csak hétfõ, de már beindult a politikai úthenger, hát mit vétettem én, hogy ezzel büntetnek? Emlékszem amikor a Toldiban adták ezt az izét, és gõzerõvel ment a hype a fõbb hírportálokon, hogy betiltás határán van (valójában senki nem akart vele kockáztatni, a címét tekintve ez nem is meglepõ), meg hûdebátor film, végre valaki beszél a kettészakított országról (miközben a Szíven szúrt ország címû filmet, ami tényleg egy brutális problémára világít rá, azt ugyanezen híroldalak sunyi módon betámadták - érdekes módon, ott egybõl megtaláltak olyan háttérdolgokat, amik Hajdú Eszter filmjében látványosan jelenvoltak). Van az az anekdota a tökéletes könyvről, amiben kell lennie SEKSZ-nek, nemeseknek, vallásnak és rejtélynek is: „Istenem!”, kiáltott fel a hercegnő, „Terhes vagyok. De kitől?” És akkor hadd gratuláljak a rendezõnek: sikerült egy címbe raknia mindent (Fidesz, zsidó, nemzeti érzés), ami olyan mint bikának a vörös posztó, amire pont azok fognak ugrani, akiknek elvileg szólna. Quod erat demonstrandum: a film valódi célja nem az árkok betemetése, már a címétõl kezdve (adhattak volna neki kevésbé látványosat, de akkor ugye szigorúan a tartalom miatt ítélnék meg - én is). A tartalmhoz: akik meg olyan hülyék, hogy CSAK a politikai vagy vallási okok miatt hullik szét a családjuk, azok meg se érdemlik hogy legyen nekik. És ugyanígy, akiben nincs nemzeti érzés (bõrszíntõl, vallástól, politikai hovatartozástól függetlenül), annak attól sem lesz hogy kirak magára harminc nagymagyarország-matricát, de attól se, hogy kimegy a Magyar Vágtára (ejhoppábasszameg, még egy kerülendõ valami a héten). Akaratlanul is (pontosabban: a “céljával” ellentétesen), de Hajdú Eszter mûve tökéletesen mutatja azt, miért olyan elbaszott a magyar demokrácia: olyanok vagyunk mint egy óvoda, ahol mindig a másik ütött elõbb, és közben aki tényleg elõször ütött, az mutogat másra és ússza meg a felelõsségrevonást. Szívem szerint letiltanám a kommentelést ezzel a filmmel kapcsolatban mindenütt, tök felesleges újra átrágni a szokásos mantrákat (bányák, szõlõk, öszöd, elkúrás etc.), és tök felesleges volt a filmet is megcsinálni. Pont elég úgy jönnöm-mennem, hogy elkerüljem a választási plakátokat, és akkor benyomják a tévébe? Részemrõl inkább nézek valami DVD-t (vagy a Comedy Central-t este nyolctól: elõször Dokik, benne példaképemmel, Perry Cox-szal, majd Így jártam anyátokkal), ti meg mediáció helyett meg meditáljatok, az közelebb visz az igazsághoz (ahogy az ima is). Politikai témájú filmeknél innentől lenge ruhás nőket fogok a leadbe rakni, kedélyeteket javítandó, éás minél súlyosabb a helyzet, annál nagyobb képek jönnek, egyre kevesebb ruhával (ez itt még "csak" Diora Baird, örüljetek). Aki még mindig az igazságot akarja hallani, annak tessék az egyetlen értelmes komment a filmmel kapcsolatban:
“Heathcliff | Válasz | Elõzmény (csizmaskandur90)
jan. 25. 17:35 | 702/723
Nézd, csizmáskandúr - szerintem nem tehet tönkre kapcsolatokat a pol. nézet. Akiket kedvelek, azok közt ilyen és olyan pol. nézetû is van. És van vallásos és ateista is. Az a cezúra sokkal fontosabb volna, mégsem érdekel. Akkor miért érdekelne a politikai különbség? Le van ejtve az egész, ne is haragudj. Ami tönkretesz egy kapcsolatot, az valami egészen más. Pl. a bunkóság, a másik megbántása stb.
Ha valaki jobban kötõdik egy pol. nézethez, mint ahhoz az emberhez, akit egyébként kedvelne, ha más pol. nézeteket vallana - az szerintem nem komplett. Nehogymár a barátságunkba vagy bármilyen kapcsolatunkba árnyékként betolakodjon Orbán Viktor vagy Gyurcsány Ferenc. Micsoda ütõdöttség. Még Isten se tolakszik két ember közé, nehogymár az pont egy politikus legyen.
Vagy szerinted egy barátságban, családban, szerelemben stb. a legfontosabb téma és összetartó erõ a politika? Mindig errõl kell csevegni? Ez nem csak a kínzó üresség elõli menekülés-e? Szerintem ezek korlátolt dolgok, egy szinten túl már nevetségesek.
Ha ezt a családot a pol. szétverte - akkor az már egy szétesett család volt, amit aztán ráfogtak a pol-ra.
Még keresztények és ateisták is tudnak egymással boldogan élni, noha az a különbség ennél ezerszer durvább.”
21:05-kor a Filmmúzeum a Negyedik záradék-ba nyerhetünk betekintést, ez ilyen nagyhatalmak közötti megállapodás apróbetûs, titkos része volt. Kémfilm, na. Michael Caine és Pierce Brosnan is ott van benne. A Cinemax 2-n Sydney Lumet bûnügyi klaszikusa 21:45-tõl: egy kis Kánikulai délután Al Pacinóval. A Viasat-on 0:05-tõl viszont egy másik nagy név, Robert Altman melléfogása, a Démoni csapda, amit Mark Isham zenéje és John Grisham alapsztorija se ment. Thriller, szerelmi kaland, nekem egyre megy, addigra már ágyban leszek és aludni fogok.
Ahogy haladok az írásban, úgy fogy a poharamból a sör. A közepe felé az alcímeknek már néha semmi közük nincs az eredeti címekhez, egyszerûen csak elõszedek valami csúnya igazságot arról akirõl írok, és megfogalmazom:
KEDD, MÁJUS 26.: WOODY ÉS CHAPLIN IS A LOLIKAT SZERETTE
M1, 13:15: Chaplin, a rendõr - a szerethetõ kis fickó ezúttal gumibottal és azonosító nélkül (bocs, nem bírtam kihagyni). Ugyanott 23:45-tõl Agyament Harry, Woody Allen önéletrajzi (melyik nem az?) filmje, avagy a válságba jutott író nyekergései.
A film+-on 22:50-tõl egy ismétlés, amúgy nagy kedvenc: Testvérbosszú.
A Dunán 23:10-tõl egy fura dokumentum-játékfilm (Tiltott kutatás). Nem lövöm le elõre a poént, legyen annyi elég, hogy egy Déli-sarkra indított titkos expedíció egyetlen túlélõjének történetét láthatjuk.
A pohár vagy üveg végére érve másfajta gondolataim támadnak, ennek köszönhetõen elkezdem nézegetni a meztelennõs oldalakat, rosszabb esetben hozzászólok valami fórumon, ahonnan ennek eredményeként kitiltanak. Mondanom se kell, hogy ezen tevékenységek miatt egy-egy nap ajánlója néha rövidre sikerül, mint fentebb is látható.
SZERDA, MÁJUS 27.: INTERJÚ AZ ÚJ MINISZTERELNÖKKEL
(Hopp, hopp! Miniszterelnök???! Interjú???!! NARANCS RIASZTÁS, nagyfelbontás, éssss:)
A bûntudat fázisa, avagy megemberelem magam, és nekiugrok a feladatnak: befejezni az ajánló elsõ részét, próbálok többet írni mint az elõzõ napra. Az újra meg újra elõbukkanó politikai hírek és mûsörök kicsit megnehezítik dolgomat, a freudi elütésekrõl nem is szólva.
20:00-tól a Filmmúzeumon újra Chaplin, ráadásul egyik leghíresebb filmje, a Rivaldafény. A kis bajuszos ezúttal egy kiégett, iszákos bohócot alakít, aki megmenti a szomszédban lakó táncosnõt az öngyiloktól, majd szép lassan elkezdi talpra állítani... A retekklubbon 21:10-tõl az épp aktuális végzetkultuszról forgatott gyengécske film: 2012 - Ha eljõ a világvége. Nem értem, a világvége 2010-ben fog eljönni, vagy még idén június 7-én! Ikszdé! És hogy mennyire igazam van, tessék 23:00-tól az M1-en az Estét nézni, ahol az aktuális miniszterelnök próbálja az ingatlanadót lenyomni a torkunkon. Kemény kérdések várhatóak felé az abszolút tárgyilahos mûsorvezetõktõl, satöbbi satöbbi (képet nézni fentebb, beteg megnyugszik tabletta bevesz...). Utána egy nagyon gyenge remake a TV-2 0:40-tõl: Psycho. Vince Vaughn viszonylag meggyõzõ mint Norman Bates, Julianne Moore is oké, de az egész úgy ahogy van, nem méltó az eredeti film címére.
Mission accomplished, fellélegezhetek. Felhajtom ami még maradt, rendezem a számlát, és persze befejezem az írást:
Csütörtökön innen folytatjuk, még több politikussal és még több nemi szervvel, maradjatok velünk!