ELŐJÁTÉK
Az első figyelmeztető jel ezúttal a Móricz Zsigmond körtéren jelent meg, amikor hazafelé sétáltam. Nem az elhagyatott aluljáró szörnyei (orkok, punkok, csövesek) törtek reám, hanem valami olyan ami minden erőszak nélkül is sokkal nyomasztóbb volt, mint a többi lehetőség bármelyike. Egy koldust láttam, egy furcsa koldust. Fekete ruhája és haja nőnemű lényt sejtetett, a kísérteties aluljáró lejáratánál ült. Semmilyen más ember vagy állat nem mert a közelébe menni, a körteret hagyományosan benépesítő bestiárium messze elkerülte. Többször meg kellett néznem, mikor rájöttem, mi az ami megkülönbözteti a többi, itt tenyésző szubhumán létformától. Nem a vadiúj ruhák, nem is a taxisok agyának kitaposására szolgáló platformcipő. Nem is a fekete ruhán látható fura feliratok (Tankcsapda, Nine Inch Nals, Marylin Manson) és kitűzők (csegevara, kádár jános, happy tree friends). A lényből áradó negatív energiák ellenére ötven méternyire megközelítettem, hogy elolvashassam a lábánál éktelenkedő kartonpapírra hevenyészett magyarsággal felrótt feliratot. Lehet hogy narkós? Vagy prosti? Ki tudja, hátha némi seksz összejön...a jelenés rámnézett, mosolyra húzta a száját, hosszú, zöld foltos nyelve végigpucolta odvas vámpírfogait, én pedig végre el tudtam olvasni a kartonra írt szöveget, és hátrahőköltem az iszonyat jeges markának fojtogatásában! A lány-lény csak mosolygott / vicsorgott, és felém tartotta a táblát, hátha elsőre nem láttam volna jól minden szavát:
HETILYEGYRE GYŰLYTŐK SEGÍCCSÉ
Elkezdődött, gondoltam. ELKEZDŐDÖTT! Felugrottam és rohantam...
HÉTFŐ, AUGUSZTUS 10.: A MÍNUSZELSŐ NAP:
HAJÓGYÁRI KARÁCSONY
Magyarország felett ismét beborult az ég, sötét fellegeket hozott a hétfői nap. Szórakozni vágyó külföldiek hordái érkeztek ezzel az árnyékkal, földön, vízen és levegőben, hátizsákjaik tele itallal, fűvel, LSD-tablettákkal, valamint vibrátorokkal, óvszerekkel és heroinos fecskendőkkel. Javarészt férfiak voltak,
Férfigondokkal, de nem a kapuzárási pánik meg ilyenek, hanem az foglalkoztatta őket hogy a
23:20 ne a tévé és főleg ne az
HBO2 előtt érje őket. Ami közös volt bennük is meg a nőneműekben, az a biszexualitás: a Nagyszínpad szürke sarában elmosódtak a határok férfi és nő között, és mikor a hangerő és a hangulat tetőfokára hágott, ők egymást hágták meg, mint Cartman Erdei Karácsonyának állatkái és a Halálhajó egykori legénysége...
Rettenes! Bizony ez nem az a
Modellviselkedés, amit az ember tudatos, felnőtt emberektől elvárna általában. Dehát ez nem egy modellfesztivál és főleg nem az
NCIS egyik része!
Negyed tízkor Budapes
T lakói behúzódtak od
Vaikba, mene
Kült aki csak tudott, mi
Elő
TT az ánglisül és dajcsul beszél
Ő sáskahad lerohanta volna a közterületeket. A félelem bűze váltotta fel a Város megszokott szagát. Még a Gödör is bezárult, mint a Sarlakk szája a Jedi visszatérben. Kámzsás alakok a Hajógyári sziget egy, a leendő szigetelőktől jól elzárt pontján felállítottak egy vérfoltos oltárt, majd szűz egerek vérével eneagrammákat és mammográfiai ábrákat rajzoltak rá, ezáltal megtestesítve a közelgő Fekete Ünnep két fő motívumát: a halált és a paráználkodást. Eztán körbeállták a véres követ, megfogták egymás kezét, és oda-vissza elmondták a Miatyánkot háromszor, az egyik, a többieknél is sötétebb alak pedig felüvöltött:
"Iä! Iä! Szub-Ger & Daií! Az erdők Fekete Bakja, százegy kicsi kecskével!"
Az ég megdörrent, mintha maga a Mindenható haragudott volna meg erre a lángoktól ölelt kis országra. A Nap teljesen a felhők mögé bújt, a Város lakói rettegve csukták be az ablakokat és eresztették le a spalettákat, az apák feladták lányaikra az erényövet. Még a Deákon kószáló ork-és punkhadak is összerezzentek a félelemtől, és annak Forrásától, ami évente egyszer végigsöpör a városon... A Spar dolgozóinak kiosztották a túléléshez szükséges eszközöket: angol,-és németszótárakat, ezüst pisztolygolyókat, karókat, valamint a kötelező golyóálló mellényt, pedig
Ma
Guk is tudták
Mennyire hiábavaló lesz a küzdelem: ide még az
Isten fegyvere is kevés lenne, főleg
negyed tizenegy előtt öt perccel.
Távol, az Inner Sanctumban újabb setétköpenyes alak lépett a vér mocskolta oltárkőhöz, mely felett a megölt egerek utolsó lehellete lebegett penészes felhőként. Ekkor még a Sötétség kérges lelkű szolgái is elcsendesedtek...ki lehet ez a félelmes alak, aki még beléjük is a rettegés magját plántálja, puszta megjelenésével?... Talán
A félelem maga, aki az
AXN elhanyagolt műsorsávjából,
este tíz órai manifesztálódás helyett választotta a valóságba való áttörést?...
"Ph'nglui mglw'nafh Müller Rózsadomb wgah'nagl fhtagn", szólalt meg a rejtélyes figura, ami magyarul annyit tesz: "a rózsadombi házában álmodó Müller csak ránk vár".
"Iä! Iä! Iä!", válaszolta erre a ceremónia többi résztvevője, egyre felszabadultabban, újra meg újra. Ebben a percben a külföldiek és a pogány isteneket szolgáló őslakók mintegy jelszóra, az ország minden pontjából megindultak a távoli hang felé.
Este tízkor a
Duna habjai a szarosbarnáról az embervér-rörösre váltottak... És az istentelen iázás egyre csak folytatódott...mintha csak valami
Titkos szamár
Társaság gyűlése lett volna, pedig dehogy: ehhez képest a
Skull and Bones, a Bilderberger-csoport és a CFR gyűlései óvódai szabadfoglalkozások voltak. A politikusok persze ebben is benne voltak:
Boross Imre és Torgyán József rendszeresen kijártak fotózkodni az emberevő szigetlakókkal,
Mint
EGY Visszajátszás keretében.
A hold tollpihéi ilyenkor
fél tizenegy körül végigsiMították a kannibálok hátát, akik egy
KETTŐre megbarátkoztak a honatyákkal. A
Cartoon Network műsorának helyére a
TCM jött,
22:40-től a
Lolly-Madonna XXX című családi drámát adták, ám én még annyit se mondtam, hogy Lolik és Madonna? Pedobear approves!, csak menekültem, ki tudja hova és merre, miközben mindenki elfoglalta a helyét a szentségtelen ünnep kezdetéhez...
KEDD, AUGUSZTUS 11: A HULLADIK NAP:
HARC A RACIONALIZMUS ELLEN
Senki sem képes meghatározni; pontosan mi a baj a Szigettel. Igaz, a régi legendák szentségtelen rítusokról, szabadkőműves összejövetelekről szólnak, melyek alkalmával megidézték a lényeket, akiket a "Nagy Kerek Szilikoncsöcsök Tilalmas Árnyai"-ként emlegettek. Orgiába torkolló imák folytak itt, s az imákra a föld színe alól dohogás és moraj volt a válasz. 2001-ben a gyógyító erővel bíró Tarlós atya, aki újonnan érkezett a közeli Óbuda városka református templomába, emlékezetes szentbeszédet mondott, amelyben a sátánnak és fattyainak zajongására hívta fel a figyelmet, és mindenkit a hangerő mérésére alkalmas eszközök beszerzésére bátorított. Más, elsősorban a nyugdíjasok körében terjengő mendemondák a Nagyszínpad körül a Fekete Ünnep elmúlta után is terjengő bűzről szólnak, egyesek süvöltő égi lidércekről beszélnek - ezeket csak Óbuda bizonyos pontjairól, és csak bizonyos órákban hallani, de a leggyakrabban mégiscsak Motörhead-koncertek alkalmával, a Bomber című szám alatt. Az óbudai lakosok ráadásul rettegnek a többnapos melegfelvonulás éjszakáin csoportba verődve csacsogó-csattogó-
szisszegő Magyar Narancs-szerzőktől is. Azt tartják róluk, hogy a bokrokban sekszelő heterók lelkére lesnek, mert vérfagylaló rikoltásuk néha egybecseng az aktusban résztvevők nehézkes zihálásával. Mondják, ha a petit mort pillanatában sikerül elkapniuk a testből kirobbanó lelket, démoni kacagással tüstént tovaszállnak, ha azonban kudarcot vallanak, általában kiábrándultan hallgatnak el, és lehúzó kritikákat írnak a Világzenei Színpad felhozataláról.
A Hajógyári Szigeten, egy jókora s csak részben lakott,
Hódeszká(so)k által borított barakkban született meg Wilbur Tinsmith 1989. február
másodikán, vasárnap,
nulla óra negyvenkor. Kevésbé fontos, de érdekes, hogy az anya a dekadens Tinsmith-ek egyike volt, aki fiatal korában igencsak beteg német pornófilmekben szerepelt: közösülés után meg kellett ennie a partnereit, szerencsére ezek a legritkábban voltak emberek, inkább a flóra és a fauna különböző képviselői közül kerültek ki - az anya ekkoriban szokott rá az uborkára és a banánra. Ifjúkora ellenére szépsége valamelyest megmaradt (talán az erőteljes zöldség,-és fehérjediétának köszönhetően), karrierje után hazajött, és félbolond, idős apjával lakott együtt, akit ifjú korában a legiszonytatóbb fekete mágia gyakorlásával vádolt a szóbeszéd. Az anya se volt semmi: szülés közben az
HBO2-t nézte.
A Tinsmith család egy évtizeden át furcsa szokásoknak hódoló, augusztus közepe táján orgiákba feledkező, morbid társaságként élt. Évente kétszer tüzet gyújtottak a Margitszigeten, ilyen alkalmakkor mind harsányabbá vált a földmélyi moraj. A magában álló barakkban mindig furcsa és érthetetlen tevékenységet folytattak. A látogatók elámultak, milyen gyorsan, milyen közömbösen rendezik meg szokásos évi tehén- és melegfesztiváljaikat, amikre rajtuk kívül a kutya nem volt kíváncsi. Beszélték, egyesek panasszal készülnek fordulni a Négy Mancs Állatvédő Ligához, ám ebből nem lett semmi, hisz az óbudaiak nemigen szeretik magukra irányítani a külvilág figyelmét, és a Négy Mancsról is kiderült, hogy fizetett lejáratókampányt folytattak. Meg egyébként is, kit érdekelnek egy háromtagú család hülyeségei!
2009-re Wilbur, ez a tízéves fiú szagával, hangjával, testalkatával, szakállas képével egyaránt felnőtt benyomását keltette, pedig még az általános iskolát se sikerült befejeznie. Előző év tavaszán történt, hogy a vén Tinsmith felfigyelt arra, hogy a Lupa-sziget bozótjaiból egyre nagyobb számban jönnek elő a Magyar Narancsosok, hogy
kilenctől az ő ablaka alatt csattogjanak. Nagy jelentőséget tulajdonított e körülménynek, s a
Főnix-csarnokban lézengő
Tankcsapda-fanoknak elárulta, úgy érzi, az ideje hamarosan betelik: kezdetét
Veszi a
Pokoli utazás.
- A lélegzetem ütemit csattogják mostan - mondta. És arra várnak, hogy e'kaphassák a lelkemet. Tudják, hogy hamarost kiröppen, nem akarják elszalasztani. Miután meghóttam, fiúk, tudni fogjátok, sikerült-e nekik. Ha sikerül, tovább danásznak, kacagnak napkeltéig. Ha nem, elcsöndesülnek egykettőre. Én elkészű'tem, a lelkemér' meg mondjatok egypár szép imát néhanapján. Willy fiam, te meg nem feledd:
Mindent a cégért! Több hely kell, Willy, több hely kell nemsokára! Nősz, és az még gyorsabban növekszik! Hamarost készen áll maj', hogy szó'gájjon, fiú! Nyisd fel a kapukat a Kongó pogány Molnára előtt, a hosszú kántálással, amit a teljes kiadás
22:10-es bekezdésében talá'sz, aztán vess csóvát a
Cinemax itteni képviseletére.
Hangja ismét zihálásba fúlt, s leánya, hallván, hogyan alkalmazkodnak a ritmushoz a MaNcs-szerzők, felsikoltott. Így ment ezt több mint egy órán át, egészen a vénember végső, torokhangú hördüléséig. A helyi orvos, Dr. Horváth visszahúzta a ráncos szemhéjakat, eltakarta velük a meg
üvegesedett
csirkeszempárt, miközben az író-sokaság az ablakon túl váratlanul elcsendesedett. Wilbur csak kuncogott a dombok felől hangzó halk moraj közepette.
- Nem kapták el - mormolta mély basszus hangján. A fiú ekkorra, a maga egyoldalú módján, igazi tudósnak számított, a helyi FSZEK ama könyvtárával állt levelezésben, ahol ritka vagy tiltott régi könyveket őriztek. Tőkéje legnagyobb részét, akárcsak nagyapja, ő maga is sekszuális segédeszközök vásárlására költötte. 2009-re jócskán felcseperedett már, magassága, miután elérte a felnőttek esetében megszokott mértéket, nyomban meg is haladta azt. (1995-ben, amikor egy levelezőpartnere a Janus Pannonius Egyetemről ellátogatott hozzá, sápadtan és zavarodottan távozott házából. Wilbur ekkor már hat és
Háromnegyed lá
B magas v
Olt.) Willy amúgy házimunkákból tartotta fenn magát, de általában
Keddenként bankot rabolt, aztán a tömbházak forgatagában lerázta a zsarukat.
Fél tizenegyre mindig otthon volt, és amikor csak tudta, felvette a róla szóló híreket. Általában nyugodt életet élt, egy kis racionalizmus elleni harc, egy kis késeléses rablás, no meg a környékbeli iskolák terrorozálása. Életéből kimaradtak a
Dühös szeretők, ebbéli vágyait mindig pénzért kapható nőcskékkel elégítette ki az
M1-es útszakaszon, általában
kilenc órakor és csütörtök magasságában: a jól végzett bankrablások megsokszorozták férfierejét.
2009 tavasza azonban fura eseményt hozott: Wilbur először hagyta el Óbuda vidékét. Az amszterdami Hemp Museummal, a párizsi Bibliotheque Sexualis-szal, a British Museummal, a Talibán Egyetemmel, de még a budapesti Szabó Ervin Könyvtárral folytatott levelezése sem segítette hozzá ama könyvhöz, melyet oly kétségbeesetten kívánt, hogy végül személyesen kerekedett fel - ápolatlanul, mocskosan, szakállasan, saját népének érthetetlen dialektusát beszélve -, hogy megvizsgálja a hőn áhított könyv példányát az Országos Széchényi Könyvtárban, mely földrajzilag a legközelebb esett hozzá. A susogós melegítős, nyolc láb magas, sötét bőrű szatírforma teremtés egy nap megjelent az OSZK-ban, s azt a rémületes kiadványt kereste, melyet hetven zár és hét lakat alatt tartanak még a nemzeti könyvtárban is: az őrült magyar, Csáth Géza iszonytató művét, a Super Mario Halálát.
SZERDA, AUGUSZTUS 12: AZ ELSŐ NAP:
A VÉGZET LEMEZTŰJE
(Évi és a fiúja)
Elkínzott fülemben szüntelenül kísérteties, surrogó és csapongó neszek visszahangzanak, a távoli Budapest Mikro Fesztivál utolsó zörejei, s egy óriási kutya halk, távoli ugatása. Nem álom ez - attól félek, még csak nem is őrület -, hisz túl sok minden történt velem ahhoz, hogy megengedjem magamnak ezt a könyörületes kételyt. Barátnőm már csak egy élőhalott zombi, egyedül én tudom miért, és tudásom annyira terjed, hogy le fogom inni magam, mielőtt ugyanerre a sorsra jutnék. Snoop Dogg öngyilkosságra késztető, fekete, formátlan árnyéka a kísérteties fantázia sötét, végtelen folyosóin viharzik keresztül, és nekicsapódik a Film+ képernyőjének nagyot koppan akkor, s azután elhallgat. Isten irgalmazzon nekem azért az ostobaságért és beteges vágyakozásért, amely ezt az iszonyú balvégzetet hozta mindkettőnkre akkor, abban az elátkozott fél tizenegyes időpontban!! Túltelítődve az SM's Café mindennaposságaival, ahol még a szerelem és a kalandok örömei is csakhamar ízetlenné válnak, Évival lelkesen űztünk minden olyan esztétikai vagy intellektuális tevékenységet, amely a szabadulást ígért nekünk pusztító unalmunktól. Csupán a dekadensek komor filozófiája tudott segíteni nekünk, s ezt is csak akkor találtuk elég hatásosnak, ha befogadásakor marihuánával fokoztuk intenzitását és büdöshippista jellegét. Ez a Borzongás, ez az érzelmi szükséglet (no meg nem kevés abszint) volt az, mely később abba a förtelmes irányba terelt minket, amit még jelenlegi rettegésem közepette is csak szégyenkezve és tartózkodással említek. Az emberi szörnytettek legiszonytatóbb határesete volt ez: a síronfetrengés méltán undort keltő gyakorlata.
Nem vagyok képes papírra vetni ocsmány expedíciónk részleteit, vagy akár csak részben felsorolni lakásunk berendezését, melyet a Farkasréti sírmezői alatt vájtunk ki, nem kevés munkával. Múzeumunk egy Isten ellen való, elképzelhetetlen hely volt, ahol a neurotikus virtuózok hippista ízlésével berendeztük az elszabadult liberalizmus világegyetemét, hogy felizgassuk eltompult érzékeinket. Egy titkos terem volt ez, mélyen-mélyen a föld alatt, külön szellőztetőrendszerrel, ami a világháborús óvóhelyekével vetekedett. Ezekből a csövekből kívánság szerint olyan szag áradt, ami hangulatunknak a leginkább megfelelt; olykor a sírhalmokon terpesztő menzoniták illata, olykor halott képviselők dögszaga, és olykor - mily undorral gondolok ma erre! - a Nagyszínpad iszonyú, felkavaró bűze. E visszataszító helység falai mentén a falifülkék mindenféle formájú koponyákat és fejeket tartalmaztak, a bomlás különböző stádiumában konzerválva. Megtalálható volt itt a híres médiacézár félig elrohadt, kopasz feje, de friss, sugárzó, aranyhajú gyermekfők is, amelyek eredeti tulajdonosait csak nemrég temették el.
Kirándulásaink, melyeken fotósorozatainkat csináltuk, mindig művészileg figyelemreméltó események voltak. Mi nem voltunk közönséges gótmodellek, hanem igazi Szerelmes sznobok; csak akkor fotózkodtunk, ha a vidék, a környezet, az időjárás, az évszak, a holdfény és saját szeszélyünk Megfelelt bizonyos feltételeknek. Az újszerű helyszínek és csábító események utáni Kutatásunk lázas volt és csillapíthatatlan - mindig Évi volt a vEzér, és végül ő lett az is, aki előTTem ment az úton arra a gúnyosan kihívó, elátkozott helyre, amely a szörnyűséges és elkerülhetetlen romlást hozta ránk. Micsoda rosszakaró sors csalt minket a Wave Trafik Griffin-re? Azt hiszem, a sötét híresztelések és legendák voltak azok; történetek egy emberrŐl, aki DJ volt a maga idejében, s aki ellopta a Végzet Lemeztűjét magától az Ördögtől. Emlékszem ezeknek az utolsó perceknek a színhelyére - a közönyös, sápadt őszi holdra a színpad fölött, mely hosszú, ijesztő árnyékokat vetett a keverőpultra, emlékszem az esti koncertre készülő, még alvó darkvévesek fejjel lefelé lógó csapataira, bőrszárnyaik közé dugott fejeikre, emlékszem a magyar hírességekre: Nemere Lászlóra, Váradi Hédire, Csákányi Lászlóra, Sinkovits Imrére, Bujtor Istvánra és Gobbi Hildára; és ami a legrosszabb volt, egy óriási kutya halk, mélyzengésű ugatására, amit nem is láttunk, s a hangját sem tudtuk pontosan kivenni. Emlékszem, hogyan lopakodtunk be az Árnyékok közt kilenckor a backstage-be ugyanott, hogyan képzeltük el önmagunkat, amint fotózkodunk a híres élőhalott lemezlovassal...és a kijózanodásra, amikor csak Évit engedték be...a féltékenységre! És aztán az örömre, amikor Évi kijött, és megcsillantotta a legendás lemeztűt! Egy blowjob ezért nem is volt nagy ár, gondoltam, és Évivel együtt röhögtem a DJ szettje közben is, mert a Végzet Lemeztűje nélkül szart se tudott keverni, le is dobálták a színpadról.
Aztán eljött az iszonyat.
Alig egy héttel Budapestre való visszatérésünk után furcsa dolgok kezdtek történni: sűrűn megzavart minket valami, ami számunkra gyakori, halk éjszakai szkreccselésnek tűnt, és valóban: reggelente az összes Cure,-és Sisters bakelit elhasznált állapotban volt, mintha valaki egész éjjel tolta volna a zenét velük. A Végzet Lemeztűje most múzeumunk egyik falifülkéjében állt, s mi időnként egy furcsa gyertyát égettünk előtte. Az iszonyat augusztus 12-én tetőzött, amikor Évit a sötétség beállta után, a sivár vasútállomásról hazafelé jövet egy Xzibitnek öltözött rapperzombi megtámadta és megharapta. Kiáltásai a Farkasréti alatti termekig hallatszottak, s én a borzalmas esemény helyszínére siettem, még épp idejében ahhoz, hogy meghalljam a sok Yo!-t, és meglássak egy bizonytalan fekete valamit a felkelő holdkorongra kirajzolódni. Barátnőm átalakulása már elkezdődött amikor beszélni kezdtem hozzá, és csak összefüggéstelenül tudott válaszolni. Csupán arra volt képes, hogy ennyit suttogjon:
- A Lemeztű... az az elátkozott tű...
Bárcsak jutna még Egy év a székelyeknél nekeM! De elveszett minden EGYetlenem, a nulla óra tíz perc közelg, és a konyha felé támOi!gok, a fejemben nyüzsgő démonsereggel küzdve...előtte még tizenegy előtt öt perccel felrémlett Winkler Nóra mosolya a Kultúrházban, ami a 2009-es Szigetről jelentkezett...az idézés nem sikerült, hallottam a beszámolót, a közönség hazamenekült a Racionalizmus elleni harc napjáról, pedig még plüss-sünöket is osztogattak nekik...le kell váltani a közönséget, vagy a fesztivált kell elvinni innen, mondogatta egy kámzsás alak, aki valami fő-fő-arc lehetett ott, de ekkor fejemre hullott az Felejtés Fátyla...
A viharos szélben lávalámpa fénye lobog a Duna habjai felett... karmok és fogak, évszázadokon át sörösüvegeken és ex-Stasi-tablettákon köszörülve...fél kilenckor vértől csepegő apokaliptikus lemezlovas lovagol elő fehér lovon és karlengetve a darkgótok bacchanáliáján a Gyár chill out-katakombáiból... a Végtelen kék mélység mindent elnyelő szája, a kárhozat csillagzata alatt... Most, hogy Snoop Dogg ugatása egyre hangosabb és hangosabb lesz, s ezeknek az átkozott bőregereknek a FAPpogása egyre szorosabb és szorosabb kört von körém, butykosom segítségével fogom a feledést keresni, mely egyedüli menedékem a megnevezetlentől és a megnevezhetetlentől...
Magyarország, én most leiszom magam, nem is kicsit, és nektek is ezt tanácsolom: vegyetek nagy levegőt, és igyatok kurva sok bort!
Egérség!!!