2009. 09. 17.
Beszélgetések a Mesterrel, harmadik könyv: Őszi Gereblyézgetés a Szerelem illatos Kertjében
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
PÉNTEK, SZEPTEMBER 18.:
SZERELEM A PEST,-ÉS A
KÖNNYGÁZFELHŐK ÁRNYÉKÁBAN

Új nap virradt ránk az esős csütörtök este után. Új HÉVvel támadt az indián nyár napjának sugára az idős gurura, valamint tanítványára, vagyis rám. Komótosan sz3dtük össze a visszaváltandó üvegeket, és amint az Illatos út mellett kerülgettük a kibelezett kocsikat és járókelőket, az élet öreg tudósa visszatért második kedvenc témájához, a szerelemhez (az első a részeges sztorik mesélése volt). Sose értettem, kicsit idegesített is hogy állandóan erről beszél, mégis cölibátusban él, és barátai sincsenek, csak iVócimborái. Mégis, mire föl magyaráz nekem magasztos eszmékről, mikor bort iszik, és…basszus, bort is prédikál. De a Mester ekkorra már magához tért a reggeli ínhülyegyulladásos másnaposságból, és szóra nyitotta száját:
-Az ember mindig új barátokra lel, ugyanakkor nem kell velük lennie nap nap után. Ha viszont mindig ugyanazokat az embereket látjuk - mint például én is a nemibeteggondozóban -, akkor a végén az életünk részévé válnak. És ha az életünk részévé válnak, végül még bele is akarnak szólni az életünkbe, nekem is mennyi mindent szokott a főorvosnő mondani. Hogyha pedig nem viselkedünk az elképzelésük szerint, megharagszanak. Ugyanis mindenki pontosan tudja, hogyan kell élnie a többieknek. Ezzel szemben soha nem tudják, hogyan éljenek ők maguk, mik azok a megtapasztalások, amik valóban közelebb visznek a másállapothoz. Én elmondom: A legfontosabbak a szeX, a fájdalom és a szerelem, és egyéb, az emberi lét korlátait feszegető tapasztalatok. Csak az ismeri az életet, aki ismeri ezeket a határokat. MiNden más felesleges időpocsékolás, unalmas ismételgetés, öregedés és halál, anélkül, hogy az ember megtudná, mit a csudát is keres ezen a földön. VannAk, akik az értelem határait feszegetik, egyesek tudatmódosítószerekkel, mások blogírással, megint mások ezen blogok olvasásával. És ezerszer inkább ez, mint az a bébipöcsű szerencsétlen az Eszemkaféban!! Aki viszont nem kételkedik önmagában, méltatlan, mert vakon bízik önnön képességeiben, és így a büszkeség bűnébe esik. Áldott legyen mindenki, aki tétova pillanatokat él át, mégha csak orgazmus közben is!
-És milyen az őszinte szerelem, Mester?
-A legmélyebb és legigazibb vágya, hogy közel kerüljünk valakihez. És ettől kezdve elindul a láncreakció, a rfi és a nő elkezd játszani. De ami előtte volt - a kölcsönös vonzalom, ami egymás felé lökte őket -, az megmagyarázhatatlan. Ez nem más, mint az érintetlen, tiszta vágy.
Amikor a vágy még ebben a tiszta állapotban van, a férfi és a nő beleszeret az életbe, minden pillanatát a legmélyebb hódolattal élik át, és izgatottan várják, mi a fenét ünnepelhetnének meg legközelebb. Az ilyen emberek nem sietnek, nem hajtják az eseményeket meggondolatlan cselekedetekkel. Tudják, hogy a szükségszerű úgyis bekövetkezik, hogy az igazi mindig megtalálja a módját, hogy megmutatkozzon, ha nem hétkor, akkor nyolckor. És amikor elérkezik a pillanat, nem HaBOznak, nem hagyják ki a lehetőséget, nem vesztegetnek el egyetlen mágikus pillanatot sem, mert tisztában vannak minden egyes pillanat fontosságával. És ha már nagyon nagy lánggal él a szenvedély, akkor jöhet A szex és vele Lucia is, hogy befejezze a táncot, de soha nem az övé az első lépés, kivéve ha fizetsz érte. De akkor te teszed meg az első lépést, és az jó.
A szerelem mindig más. Mindegy, hogy hányszor szeretünk életünkben, egyszer, kétszer vagy tízszer: az új szerelem mindig ismeretlen, ó, nagyon is az. A szerelem vagy a pokol fenekére taszít, vagy a mennyországba röpít, De egy biztos: valahova eljuttat, általában előbb a mennybe, és utána a pokolba. És nem utasíthatjuk vissza, mert létünk alapfeltétele, amióta lejöttünk a fáról. Vajon olyan nagy kihívás kezünkbe venni az életünket? Nem, mert ha nem merjük elfogadni, éhen halunk egy kardnyújtásnyira a már említett fától, amely hiába kínálja dagadó gyümölcseit. Mindenütt a szerelmet kell keresnünk és vállalnunk kell, hogy esetleg órákig, napokig vagy akár hetekig szomorúak és csalódottak leszünk miatta. Száműzöttek leszünk, ha szerelem nélkül élünk. Mert abban a pillanatban, amikor elindulunk keresni a szerelmet, ő is elindul, mint egy bosszúálló nindzsa harcos, azért hogy megtaláljon minket.


Addendum
A Mester vállamra tette kiaszott kezét:
-Most pedig, ideje hogy megtedd az első lépést, ifjú padawan. Eddig én kommentáltam, te válogattál, most fordítva lesz. Kigyűjtöttem pár hírt, és neked kell sunyi megjegyzéseket fűznöd hozzájuk.
A Hócipő alapítója 6 milliót kapott a BKV-tól: "A vicclapban kétoldalas összeállítás jelent meg 3 millióért, Így húz el a BKV címmel." - a humor az mindig ellenzéki :DDD. A BKV meg tényleg elhúz hamarosan, ahogy elnézem :DDD Nem baj, majd a Tóta odavág nekik, szintén közpénzből...vagy mégsem vág oda?
Tóta W.: Miért nem vagyok jobboldali?: "Ha járvány van, még nem kötelező betegnek lenni." - jajaja. A vírus viszont szarik arra, ki akar megbetegedni és ki nem! Hehe.
A New York-i metró robbantásától tartanak: "2001 óta most bukkanhattak először al-Kaida-sejtre." - nazambeg, és itt egy igazi világjárvány is. Nem baj, hamarosan majd Budán is lesz rendes nagymecset. Köszönjük! ÚJ mecset abban az országban, ahol megállították a török előrenyomulást? A déli harangszó országában? "Édes faszom, hát mi jöhet még?"
Liptai tollas legyezővel takarta el testét: "Az egykori kosaras mellizma elnyerte a tollakból készült legyező mögé bújt Liptai Claudia tetszését, ugyanis a fotózás során jól megmarkolta azt." 1. A Playboynak elvileg felizgatónak, érdekesnek, erotikusnak kellene lennie egy heteroszexuális férfi számára. 2. Egy enyhén szólva is túlsúlyos  """celeb""" meg egy félmeztelen kubai kosaras látványa határozottan NEM izgató egy heteroszexuális férfi számára. Hadd válaszoljak a Velvet Bébinaplójának egyik alcímével: Mindent elborít a szar.
Csak egy szerződést adott ki a BKV: "A rendőrség százat várt, cégnév szerint kikérték újra." - ha már szar, és mindent elborítás :D Gigalol, megaszánalom. Küzdenek, mint disznó a jégen. Nem baj, én meg vágom a centit, mert szeretem a véreshurkát :D
Férfi nyerte a női pókerversenyt: "Abraham Korotki egy mellrákos nőtől vette el a 21 ezer dollárt, a szervezők tehetetlenek." - a híres betyárbecsület. Remélem jut a győztesnek is valami hasonlóan élvezetes betegség.
Az igazi fesztiválozó célja a lealjasodás: Most őszintén, van ennek hírértéke? Ugye hogy nincs :D
 
SZOMBAT, SZEPTEMBER 19.:
DEFLORÁLIA:
A MESTER SZAVAI 3.
A' derék Akli Miska utolsó lejegyzése

Imé utoljára tárom szélesre előtted a Poptarisznyát, kedves tanítvány.
Az elmúlt napokban olyan mély és célirányos tudást szereztél az Életről, mint még Senki más, soha a Földön, és mégis, az idő véges, ezért most sűrítve kapod az ideológiát, mert úgy a jó.
1. Nem számít, mennyire jó valaki, mindenképpen fájdalmat okoz neked olykor. És ezért meg kell boCsátanod neki. De ne aggódj, ha mazochista vagy, még élvezni is fogod a lelki szadoszexet.
2. ÉVek kellenek a bizalom kiépítéséhez, de elég néhány másodperc a lerombolásához, lásd öszödi beszéd.
3. Nem kell megváltoztatnunk barátainkat, ha m3gértjük, hogy a barátok változnak. És ahogy a régi kínai bölcsesség tartja, "with friends like this, who needs enemas", vagyis akinek ilyen barátai vannak, annak nincsen szüksége beöntésekre.
4. A körülmények és a környezet hatnak ránk, de magunkért csakis mi vagyunk felelősek, még akkor is, ha az élet élhetetlen körülményeket teremt nekünk. Ezek Csak látszathatárok, igenis tessenek élni, minden időben, nem nyavalyogni mint a fürdőskurvák.
5. Vagy Te tartod ellenőrzés alatt a tetteidet, vagy azok fognak Téged. De nyugodj meg, az Állam mindent és mindenkit kontrollált, kontrollál és kontrollálni fog!
6. A türelem RengeTeg gyakorLást igényel. Amihez megintcsak marha sok türelem kell.
7. Vannak akik ugyan szeretnek bennünket, de nem tudják, hogyan mutassák ki.
8. Néha az fog neked felállni segíteni, akiről azt hinnéd, hogy megadja neked a kegyelemdöfést.
9. Csak azért mert valaki nem úgy szeret téged, ahogyan te szeretnéd, ez nem azt jelenti, hogy nem szeret téged teljes szívével. Vagy nem utál ugyanolyan HÉVvel.
10. Nem mindig elég, ha megbocsát nekünk valaki. Az esetek többségében te vagy, akinek meg kell bocsátani magadnak, még akkor is, ha mások basznak át. Hát így figyelmezz szavaimra!
11. Amikor a boldogság kapuja bezáródik, egy másik kinyílik, de sokszor olyan hosszan nézzük a zárt kapuT, hogy nem vesszük észre a számunkra kinyitott kaput. Én is kerestem, és bizony hogy jól, engem megvilágosított a kamínyói zaRándokút, kinyitotta a kapukat; rájöttem hogy azt a rakás lóvét amit erre költöttem, bevasalhatom mindazon nyomorultakon, akik megveszik az irományaimat.
12. A legjobb fajta barát az, aki csak akkor van veled, ha megy a szekér neked, de ezt már mondtam. Emellett még a legjobb barát az, akivel sétálgathatsz vagy beülhetsz egy kapualjba, anélkül, hogy egy szót is váltanátok, és amikor elváltok, úgy érzed, hogy ez volt életed legjobb beszélgetése. De csak semmi buzulás! Buzulás nuku!
13. Igaz, hogy nem tudjuk igazán, mink van, amíg el nem veszítjük, de az is igaz, hogy nem tudjuk, mi az, ami hiányzik, amíg nem birtokoljuk. Tehát boldog, aki igénytelen és/Vagy nincstelen.
14. Kaphatsz elég boldogságot, hogy kedvessé tegyen, elég nehézséget, hogy erőssé tegyen, elég fájdalmat, hogy emberivé tegyen, elég reményt, hogy boldog lehess.
15. A legjobb jövő az elfelejtett múlton alapszik. Az országoké is. Az elfelejtett országoké is.
16. Nem élhetsz jól, ha előbb nem felejted el a múlt csődjeit és fájdalmait. Ezt pedig alkohollal tudod a lehető leghatékonyabban elérni.
Így fejezte be tanításait a majdnem-zen Mester, én, méltatlan szolgája, Akli Miska meg lejegyzém őket, hogyha a guru kivándorol a JózseFvárosból, maradjon nyoma fényességes tanításainak. Eljött a búcsú ideje, ami buzisabbra sikerült, mint a Gyűrűk Ura filmváltozatában Frodó ébredése. A bölcs még utolsó szavaival is mindig új dolgokra tanított:
-Itt az idő. Nekem most el kell hagynom e kerületet, sokan jönnek majd utánam, nagy fekete Audikkal, és valami pénzt akarnak majd behajtani, de te ne törődj velük. Basszák meg a pénzüket! Sose feledd, hogy jobb ha nincs semmid, és mástól kéRsz, mintha van, mert akkor meg tőled kérhetnek. Ne add fel az álmaidat, bizony tarts ki, és akkor talán egyszer majd te is olyan leszel, mint én, és akkor majd tovább kell adnod valakinek mindazt, amit tőlem tanultál. És ezért innentől legyen a te neved Akli Miska helyett Alkimista, csak hogy a ezzel is az egyik könyvemet reklámozd.
És én csak sírtam és hallgattam és újra csak sírtam, mert még soha nem volt velem ennyire őszinte senki, és sírtam azért is, mert éreztem hogy már megint nekem kell Fizetnem őhelyette is. De az Élet Tudósa csak folytatta.
-Én csak egy Kapócs vagyok, mint a Zsóka, ami a múltadhoz köt. Rajtam keresztül közelebb kerülsz a gyökereidhez, és ez elég ahhoz, hogy így gyengéd érzelmeket vagy akár még barátságot is táplálj irántam, pedig mindezek nélkül is elég gyökér vagy már. De csak erről van szó, semmi többről. Ennek szerencsére semmi köze nincs a szerelemhez. Én most elmegyek, és elmész te is, és ha valaki elmegy, az azért van, mert utána jönni fog helyette valaki más - és újra rám talál a szerelem. És azzal a másikkal majd újra jól elmegyünk, LOL! Elég, ha az ember elhiszi, hogy léteznek angyalok, elég, ha szüksége van rá. És akkor megmutatkoznak, és ragyognak, mint a hajnal első fényei az átdorbézolt éjszakák után.
Azzal a Mester megindult, vissza a nagybudapesti káosz ölébe, és magamra hagyott engem, méltatlan tanítványát, hogy innentől magam boldoguljak a rám nehezedő Nyomás alatt. És nem maradt más hátra, jöjjön a lelki zarándokút utolsó fejezete...
 
 
VASÁRNAP, SZEPTEMBER 20.:
EL CAMIONSTOPPAL A BOSZPORUSZ KÖRÜL:
AZ UTAZÁS VÉGE

A Duna partján ültem, és még mindig sírtam, míg alattam úszott el a dinnye, héjj. A legenda szerint minden, ami ebbe a vízbe hullik - úgy a falevelek, mint a bogarak meg a madártollak -, a folyó fenekén kaviccsá változik. Ó, ha kitéphetném a szívemet a keblemből, és belehajíthatnám az áradatba! Nem volna többé fájdalom, sem szenvedés, sem emlékek, és még némi pénz is lenne a zsebemben. Az elmúlt Négy éjszaka minthA sose lett volna. És én rakodópart alsó kövén ültem, és sírtam. Igazi elátkozott hideg őszi nap volt, és éreztem, ahogy a könnyeim lecsorognak az arcomon, azután elvegyülnek a jeges vízzel, amely a lábaim előtt hömpölyög.
Valahol ez a Bíbor folyó is csatlakozik majd egy másikhoz, aztán meginT egy másikhoz, míg Végül - távol a szememtől és a szívemtől - ez az összes víz beleömlik a tengerbe. Folyjanak hát minél messzebbre a könnyeim, hogy Mesterem soha ne tudja meg, hogy úgy sírtam miatta, hogy ennyire. Folyjanak minél messzebbre a könnyeim, hogy elfeledhessem a Dunát, a Parlamentet, a Szabadság-Terét, a szellemi Lófej-ködöt, az egész utat, amit megtettünk. Hadd felejtsem el álmaim országútjait, hegyeit és mezőit. Álmaimat, amelyek az enyémek voltak, és amelyekről mégsem tudtam. Meg kell hallanunk a gyermek hangját, aki egykor mi voltunk, s aki még mindig itt él bennünk. Ez a gyermek észreveszi a Mágikus Bertalanokat. És eme Belső Gyermek politikai témájú skandálásait talán visszafojthatjuk, de a hangját nem némíthatjuk el. Ez a gyermek még itt van, így hát boldogok a gyermekek, mert övék a Mennyek Országa. Ha nem születünk újjá, ha nem vagyunk képesek az életet a gyermek ártatlanságával és lelkesedésével szemlélni, nincs értelme tovább élnünk.
Megtanultam, hogy a hősök olyan emberek, akik azt tették, ami szükséges volt, szembenézve a személyre szabott, csak rájuk váró következményekkel. Hogy a türelem rengeteg gyakorlást igényel. Hogy vannak emberek, akik szeretnek bennünket, de egyszerűen annyira Faszok, hogy nem tudják, hogyan mutassák ki normális keretek között. Megtanultam, hogy mindenki fasz, de azt is, hogy minden faszra óvszert kell húzni, meg azt is, hogy olykor az, akire azt hinnéd, hogy megadja neked az utolsó kegyelemdöfést, ha már a földön fekszel, eGyike azon ódon keveseknek, akik segíteni fognak neked felállni. Hogy csak azért mert valaki nem úgy szeret téged, ahogyan te azt óraműpontossággal szeretnéd, ez nem azt jelenti, hogy nem szeret téged teljes szívével. Hogy sosem szabad azt mondani egy kisgyermeknek, hogy az álmok balgaságok: tragédia lenne, ha ezt elhinné, meg majd úgyis megtapasztalja a saját bőrén. Hogy nem mindig elég, ha megboCsát nekünk valaki. Az esetek többségében te vagy, akinek meg kell bocsátani magadnak. Hogy nem számít, hány szilánkra tört a szíved: a világ nem áll meg, hogy megvárja, míg összecelluxozod. Megtanultam tönkrevágni a PRAE.hu szerverét a hülyeségeimmel: amint azt az alábbi fotosoppmentes screenshot is bizonyítja, pusztán merő telekinézissel erővel további blogok bejegyzéseit vagyok képes a Hülyítődobozhoz csatolni, csak hogy növeljEm a látogatottságot.
 
 Így gyalogoltam és gondolkodtam nagy bánatosan, amíg el nem értem egy ismerős helyre. A zene szólt, az ital folyt, a fiatalok táncoltak, én pedig ez alatt a pár nap alatt úgy éreztem, hogy éveket öregedtem. Ahogy leültem a pult mellé, tudtam, miért olyan ismerős ez a hely: ott vagyok, ahol az utazás elején elindultam: a Zöld Pardonban! És, mintha csak a Sors játszana velem szerencsejátékot, hát nem ott ült a két hárpia is, akik helyettem egymást választották a történet elején. De nem baj, sosem léphetünk kétszer ugyanabba a folyóba, szólalt meg a bennem növekvő belső gyermek, azzal épp bedobtam volna valami csajos dumát, amikor Szkülla megelőzött.
-Emlékszem rád, és a barátnőm is. Nem volt szép, hogy otthagytunk téged, de mi olyan kísérletező emberek vagyunk, és még nem találtuk meg a Zigazi identitásunkat. Nem tudtuk eldönteni, hogy most a saját nemünkhöz vonzódunk, vagy férfiakhoz is. Ezért paliztunk be téged és másokat is. Ám ennek most mind vége. Én a több hónapos önmegtartóztatással, a szerelem elutasításával éppen az ellenkezőjét értem el annak, amit akartam: most hagyom, hogy magával ragadjon az első ember, aki másként figyelt föl rám, mint a többiek...elveszíthetem...és ha valóban így is lesz ha valóban elveszítem, akkor is nyertem egy boldog napot. És ha arra gondolok, milyen szörnyű ez a világ, akkor egyetlen boldog nap is maga a csoda...
-Nű, ezzel én is így volnék, merthiszen...
-Szeretném azt hinni, hogy szerelmes vagyok. Valakibe, akit nem ismerek és aki nem szerepelt a terveim között.
-Hát akkor baby, I'm your man, ahogy Cohen bácsi mondaná. Nem szerepeltem a terVeid között, nem is ismersz, de azért egy egyéjszakás...
-Izgat az ismeretlen, a váratlan, a vágy, hogy valamit igazi, lángoló hévvel csináljak, azzal a bizonyossággal, hogy végre valóra válik egy álmom...
-Hát ha neked az az álmod, hogy egy lángoló V-en csináld, akkor irány a Boráros tér, útközben csavarok egy Molotov-koktélt, te meg vegyél óvszert. Ez lesz az utolsó aktus a földön, ahogy a Kispál és a Borz megírta vala. Nem egy viking temetés, de azért elég egyedi módja a távozásnak valóban…
-Tudod, mi okozza a leGnagyobb örömet a nőnek a házasságban?
-Gondolom a szex.
-Tévedsz. A táplálás. Nézni, ahogy eszik a férje. Úgyhogy ez az a pillanat, amikor a nő, aki egész nap a vacsorán törte a fejét, a mennybe megy, mert az emberek általában akkor halnak meg, amikor éppen nem gondolják, hogy meg fognak halni. És ugyanúgy, a halál rendszerint azt váltja ki az emberekből, hogy mélyebben élik át az életet. Minden, ami egyszer megtörténik, lehet, hogy soha többé nem történik meg újra. De például, minden, ami kétszer történik, bizonyosan megtörténik harmadszor is. Kivéve a halált, mert az perszehogy nem. Viszont az életben maradottakat hozzásegíti a mélyebb élethez, és ez kell is, mert emberek milliói fognak még meghalni, még azok is, akik meg sem születtek, és mindeközben csak a halál, a számlafizetés és az APEH a biztos pont. És egy ilyen életet csak a mélyebb megéléssel és némi amfetaminszármazékkal leheT Valamennyire elviselni.
-És te, kedveském, gondolom, elég mélyen éled az életet, mivel per pillanat láthatólag szállsz valamitől.
-Pontosan. Ráadásul két nő lakik bennem: az egyik meg akar ismerni minden kalandot, át akar élni minden örömet és szenvedélyt, a másik viszont hétköznapi életet szeretne, biztonságot, nyugalmat, boldog családot. Én vagyok a háziasszony és a szajha, a plusz és a mínusz, a jobb,- és a baloldal, NieTzsche és Kant, Salieri és Mozart, két lélek egy testben, akik egymás ellen harcolnak. Egy nő találkozása önmagával egyszerre játék és komoly kockázat, szinte tudathasadás-számba menő élmény. Isteni tánc, csak a gödörtéri zombihúsmobhoz fogható. Nem véletlen, hogy kurvából lesz a legjobb szalonna és háziasszony, meg az se, hogy gimiben a fél iskola végigmegy valakin, aki utána az osztály legvisszahúzódóbb pasijának szül gyereket. Ez az élet csodája! Amikor megtaláljuk önmagunkat, két isteni erő csap össze bennünk, két univerzum ütközik össze, mert a gyerekét nevelő anya és gyomormosott, kokós partiribanc ugyanannak a teremtő Erőnek a két oldala, yen és ying. S ha a találkozásból hiányzik a kellő alázat, az egyik univerzum elpusztítja a másikat. Mert az a rögeszmém, hogy muszáj mindig valakivel járnom - és emiatt muszáj mindig fantasztikus nőnek lennem, okosnak, érzékinek, kivételesnek. Az erőfeszítés, hogy hódítsak, arra kényszerít, hogy mindig a legjobbat hozzam ki magamból, és ez talán nem is rossz, de a végeredmény mégis mindig csalódás.
 
Csak hallgattam ezt a sok hülyeséget, néztem magam elé, mint magyar ökör a vályúnál, nagyot húztam a sörből, és ahogy az alkohol felszállt az agyamba, éreztem ahogy a Mester tudása áramlik bennem, mintha még mindig Együtt lennénk (azt is éreztem, hogy vécére kell majd mennem haMarosan, ezek vizezik a sört vagy mi?). Szavaim a Mester szavai, tettei az ő tettei immáron. Mintha a hangját hallottam volna: "íme, minden emberi lény kész rosszat cselekedni, csak a körülményektől függ, hogy valóban meg is teszi-e, ha úgy adja a lehetőség." Kharübdisz és Szkülla Is érezhették a bennem áramló energiákat, mert minden mozdulatomat lesték, vagy csak nem láttak még ekkora Balfasz kocsmafilozófust. Így vagy úgy, én úgy döntöttem, kész vagyok egy kis rosszat cselekedni azért, hogy az ebből fakadó jó élményekre később visszaemlékezhessek. Köptem egy hegyeset, oszt' két lenge ruhás leányzó szeme közé néztem.
-Oké. Akkor én most a bennetek élő szajhákkal szeretnék beszélni, méghozzá kurva sürgősen.
 
Kulcsszavak: bölcsesség, paulo coelho

bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés