SZOMBAT, MÁJUS 28.
Dögunalmas hely ez is
Egy hét telt el azóta hogy a derék amerikai katonák meg én legyőztük a kalózokat - na nem mintha nélkülük nem tudtam volna pépesre verni a De Puta Madre legénységét, de mindig jó egy baráti nemzet demokratikus hadseregét az oldalunkon tudni. A lemaradóknak röviden összefoglalom a dolgokat hogy ne kelljen visszaolvasniuk: először megbíztak egy elhagyott japán sziget védelmével, ez jó munka volt, csak hát a hozzám hasonló szupertitkos szuperügynökök a munka megszállottjai, ezért elhatároztam hogy a helyi kalózokat is móresre tanítom. Majdnem sikerült is teljesen visszaszorítanom az emóruhás bűnözést, amikor jöttek az amcsik és kis híján mindent tönkretettek, de végül befejezték azt amit én már 99,9%-ig megcsináltam, és hálából elhoztak ide Amerikába.
New York kétségtelenül jobb hely volt mint Gunkanjima, ezt kőbe kell vésnem, de a jóból is megárt a sok, és a végén rosszba fordul. A legrosszabb az volt hogy a kedvenc bárjaim-diszkóim már évtizedek óta bezártak vagy profilt váltottak: a Club 54 csukott ajtókkal várt (és nem azért mert nem voltam a vendéglistán), a CBGB meg keserves csalódás volt. Amikor a hetvenes években az őrtoronyban hallgattam
A SZABAD EURÓPÁT Dévényi Tibi bácsi diszkó-műsorait, mindig arról álmodoztam hogy egyszer majd én is eljutok a legendás klubok táncparkettjére. Aztán eltelt az idő (három évtized), én még mindig ugyanolyan szép és fiatal vagyok mint harminc évvel ezelőtt, csak ezek a rohadt klubtulajok nem bírták kivárni amíg ideérek. Nem csak ez a probléma az ittlétemmel, hanem az hogy mintha vagy túlmennék a tervezett célpontjaimon, vagy még jóval előtte feltartóztatnának. A sors kellemetlen összejátszása! Na mindegy, gondoltam, legalább annyi elégtételem lehet hogy az FBI állja az összes számlámat, ez a legkevesebb azután hogy elvégeztem helyettük a munkát. Tényleg nagyvonalúak voltak velem: a tizenötcsillagos
Dakota házban kaptam egy elit lakosztályt, ami állítólag valami tragikus sorsú zenészé volt, de megmondom őszintén, nem jártam utána, én mindig is a diszkót szerettem, az meg hogy kié volt ez a lakás, nem befolyásolja az én sorsomat, miért is tenné? Igaz hogy az előbb idejött valami
fekete szemüveges, rendkívül ronda és öreg japán nő és elkezdett valamit hadoválni, de mondtam neki hogy nem kértem takarítást, inkább a Dom Perignomomat hozza de azt kurva sürgősen, szóval ettől az egy incidenstől eltekintve semmi sem utalt arra hogy elátkozott lakásban élnék, sőt! Volt net, volt tévé, és mivel Amerika a világ közepe, ezért itt minden csatornát fogni lehet – viszont az időeltolódás miatt ugyanolyan elbaszott időpontban mint Gunkanjimán, és a pofámra tetovált vörös csillagot se tudtam még leszedetni (viszont a CBGB-be ingyen beengedtek vele, és egy taxiállomás is alkalmazni akart, de kikötötték hogy mohikánfrizurát kell csináltatnom…öreg vagyok én már az ilyen punkoskodásokhoz, hát kihagytam, a frizurát meg az állást is). Úgy gondoltam, ideje a blogtulajdonos babérjaira törnöm, ha már a legutóbbi posztban beszólt nekem, nem lehet olyan nehéz ez a tévés ajánlás!
HBO, 20:00: Villámtolvaj: Percy Jackson és az olimposziak – Ezzel a Percy Jacksonnal mindig történik valami! Nem elég hogy megrendezte a Gyűrűk Urát és készül leforgatni a Babót, de most Az utolsó léghajlító prequeljét is megköszönhetjük neki. Hát ilyen a nemzetközi horrorrendezők élete, csupa sequel meg prequel…közben meghozták az italomat és a kajámat is, a boy meg csak várja a borravalót, hadd várjon, mondtam neki szolgálja ki magát, egyen meg igyon, úgyse én fizetem. Na, hol is tartottam?...
M1, 21:05: Száll a kakukk fészkére – Ezt már biztos adták, de ugye nem kell mondanom, mennyire jó, még ha nincs is sok valóságalapja, mert természetesen Amerikában sehol sincsenek ilyen elmegyógyintézetek, ez egy más világ, nem holmi balkáni izé, biztos a rendező, Milos Forman találta ki, ő asszem szlovák vagy orosz, azoktól minden kitelik. Szóval biztosan látott egy kelet-európai őrültekházát, és amikor kiment ide, leforgatta az ötletét itt, amerikai szereplőkkel. Meg kéne tiltani hogy bárki csak úgy idejöhessen és összevissza forgathasson mindenféle filmeket, ott volt az a Gvantanamós katyvasz is! Köztudott hogy itt még a kihelyezett börtönök is szanatóriumok, könyvtárral-mindennel, ahogy kell. Én még csak egy hete vagyok itt, de már szinte úgy érzem mintha itt születtem volna!
Duna 2. Autonómia, 22:40: Pekingi punkok – Erről eszembe jut, hogy volt egy
Pekingska Patka (Pekingi kacsa) nevű ex-jugó újhullámos zenekar, akiknek a számait a CPG is játszotta olykor. Ezt onnan tudom, hogy valamikor sokat jártam ilyen punk-helyekre
HANGFELVÉTELEKET KÉSZÍTENI A NEMZETBIZTONSÁGNAK, de mint mondtam, magam mögött hagytam a lázadó korszakomat, és jó lenne ha a kínai punkok is belátnák hogy egy több tízbilliós országban mégha egymillióan lennének, az se volna
KÉTHARMADOS többség. Tessenek besimulni a szürke többségbe, a népi demokrácia így működik!
A jól
végzet munka örömével mentem volna kajálni, erre látom hogy a boy ott fekszik tátott szájjal, arccal előre a tányérban, mellette a megkezdett Dom Perignon. Először persze felhúztam magam, de aztán beláttam: Rómában élj úgy mint a rómaiak. Én mondom, ilyen egy igazi demokrácia, ahol még munka közben is lehet aludni! Nem is zavartam a srácot, becsúsztattam egy ötcentest az ingzsebébe azzal leugrottam ide a szomszédos parkba sétálni egyet, pár óra alatt csak kialussza magát.
VASÁRNAP, MÁJUS 29.
Furcsán végződött a tegnap esti sétám. Alighogy kiléptem a Dakota-ház kapuján, egy szégyenlős, pufók, örök gyermeknek tűnő fickó lépett oda hozzám, és azt mondta hogy autogramot szeretne kérni tőlem, mint a demokrácia megmentőjétől. Meglepett a dolog, mert nem láttam a hőstetteimet a hírekben, de ez van, ilyen a hírnév átka. Kértem egy cetlit és megkérdeztem kinek írhatom alá. A különös figura valami cseppember vagy mi volt,
csepp-man, asszem ilyesmi neve volt, keresztneve meg kettő is, mindkettő bibliai, de én csak a Márkra emlékszem belőle. Becsületes, vallásos népek ezek a nyújorkiak! Ahogy aláírtam, a szél egyszercsak kifújta a kezemből a cetlit, én meg lehajoltam érte, ám ekkor a fickó egy tompa halálhörgést hallatott, és a cetli mellé zuhant. Biztos a szíve mondta fel a szolgálatot a nagy izgalomban, erre utalt a mellén látható, egyre terjedő piros folt is. Csak így lehetett, felrobbant a szíve, úgy meghatódott a velem való találkozástól. Érző emberek közé kerültem, éreztem jól. Megvártam amíg kijött a rendőrség, akik a biztonság kedvéért engem is kikérdeztek, ám nem tudtam nekik segíteni. Nagyon segítőkészek és profik voltak, még ők vigasztaltak engem, ráadásul valami CIA feliratú jelvényük volt. Ez igen, látjátok, itt még egy egyszerű szívroham kivizsgálására is különleges egységet küldenek! A segítőkészségüknél csak a gyorsaságuk volt nagyobb: az autogramvadászt egy pillanat alatt bedobták egy ilyen cipzáras hálózsákszerűségbe, és határozottan (bár kicsit óvatlanul bedobták egy PARTY VAN feliratú furgonba).
A történtektől megviselten tértem vissza a lakosztályomba. Ahogy sejtettem, a boy már jobban lett és elment (bár azt nem értem miért húzott ilyen vöröses csíkot maga után). Az éjszaka nyugodtan telt, kipihenten ébredtem, megint sétáltam egyet, újra találkoztam a minapi fekete szemüveges japán nővel, egy, a parkban elkerített részen, valami Strawberry Fields volt a neve. Integettem neki, de nem viszonozta. Hálátlanok ezek a bevándorlók! Bevásároltam, megvettem a titkosügynök-munkához nélkülözhetetlen folyóiratokat (Playboy, Hustler), azzal nekiültem hogy keressek valami nekem valót a magyar tévék műsorából – nem mintha nem lennék fullperfekt angolból és még vagy 20-30 nyelvből, de a magyar nyelv sokkal kifejezőbb és mélyebb…
HBO, 20:00: Viharsziget – Már tegnap elmondtam hogy semmi valóságalapja nincs az effajta lejáratós filmeknek. Ezt egy olasz, valami Scorsese rendezte, és olyan is, főleg mert egy másik olasz, valami Kabrió szerepel benne, és persze ez is egy világtól elzárt sárgaházban játszódik, annyit variáltak csak rajta, hogy ez egyben egy Alcatraz is, vagyis a bizonyítottan őrült bűnözőket tárolják itt, ám egyikük meglóg, és az igazgatóság
TELEFONOS segítséget kér egy szárazföldi nyomozó személyében, aki szinte ugyanolyan lelkibeteg mint az itt ápoltak. Ez is csak azt a teóriámat támasztja alá, hogy mindenki egyenlő és senki se rács mögé zárható!
Ugyanabban az időben egy nagyon ritka példáját kapjuk annak, amikor az amerikai filmesek vetik el a sulykot, még szerencse hogy
ismétlés, így senki se fog a
Filmmúzeumra kapcsolni, ami jó is, mert
A lányom nélkül soha egy hazug, torzító képet sugall Iránról és az arab országokról általában, mintha ott nem élhetnének úgy még az alsóbb létformák is (nők és keresztények), ahogy akarnak. Állítólag igaz történet alapján, de ne dőljünk be neki, nincs olyan hely az egész világon ahol egy anyát kvázi-rabszolgaságba lökhetnének és elvehetnék a gyerekét. Igenis, a nőknek ma már mindenütt ugyanolyan jogai vannak mint a férfiaknak (magunk között szólva, néha még túl sok is). Mondom, néha még az amerikaiak is csinálnak félresikerült filmeket, és ez ilyen, ne higyjünk neki!!!!
M2, 21:25: A Mester és Margarita – Hihetetlen, már a harmadik résznél tartanak, most végre én is be tudok kapcsolódni. Így kell feldolgozást csinálni, pedig a lengyel-orosz viszony több mint feszült, de mégse kezdtek olyan lejáratókampányba mint egyesek!!!
Film+, 22:00: Vírus: Pusztító idegen – Szomorú aktualitást ad neki a Németországban végigsöprő hasmenés-járvány, borús hangulatunkra csak rátesz Tony Curtis fiának, Jamie Lee Curtisnek a szerepeltetése. Bár én is elsőgenerációs amerikai vagyok, szerintem mindenkinek meg kell vívnia a maga
MEIN harcát, tehát akármekkora színész és a távolba szakadt hazánkfia, Tony Curtis, ez nem jelenti azt, hogy a fia is örökölte a tehetségét, harcolja ki a gyerek a saját karriert! Visszatérve a sztorira, itt nem uborkába, hanem egy orosz hajóba rejtett károkozó pusztít, ez megint engem igazol, az oroszok mindenre képesek, a film meg hát max. közepes, asszem erre mondják hogy B-kategória, szóval lehet hogy a kis Lee mégiscsak saját jogán szerepel itt. Majd még eldöntöm melyik mellett döntök, egy biztos, itt New Yorkban minden csatorna tisztán bejön, még az ATV is (sajnos). Tényleg mindenem megvan már csak egy
GYEREK női társ hiányzik, de sebaj, majd zaklatom a pincérnőket meg a szobalányokat ahogy otthon szoktam, csak összejön valami. Amerika a lehetőségek hazája, de ezt mintha mondtam volna.
