2011. 06. 04.
Fehér éjszakák Amerikában 2. (jún. 4-5.)
SZOMBAT, JÚNIUS 4.
Nappal se sokkal izgalmasabb...
...ott tartottam, hogy kezdtem ráunni New York-ra. Lehet a világ játszótere meg minden, de nekem ez nem volt elég. Mi, szuperügynökök folyamatosan keressük a kihívásokat, és lassan úgy voltam mint az egyszeri EDDA-dalszöveg: minden sarkon álltam már, minden Nappal se sokkal izgalmasabb...
Helyesen éreztem hogy odahaza megemlékeznek a trianoni diktátumról: egy egész rakat műsor foglalkozik vele. Ebben is élen jár a Duna TV, ahol hétkor az Ünnepi stúdió egy teljes részét szentelik a kastélyban aláírt jövőmegpecsételésnek, tizenegykor meg a Duna 2-őn egy nemzeti rockzenekar, a TransylMánia 2009-es budapesti koncertjével zúg majd fel a nemnemsoha. De lehet csendben is emlékezni: kilenctől Tamási Áron fő művét ismétlik két részben az M1-en (Ábel a rengetegben), örök mese a felnőttkorba lépésről és a magunkra utaltságról, már csak Ternyák Zoltán (RIP) miatt is ajánlott (az előtte ugyanott fél hétkor adott Bús düledékeiden ugyan nem egyértelműen június 4-éhez, hanem általában a magyar nép zivataros századaihoz és véráztatta várfalaihoz kapcsolódik, de szintén ajánlott).
Persze nem lehet azt mondani hogy az Eszké Pistáknak ne lenne ma is jó napja , akármilyen későn is: háromnegyed tizenkettőkor például egy maffia-közeli vígjátékot (A szerencseforgató) csíphetnek el a TV2-őn, ahol a helyi keresztapák egy folyton veszítő szerencsejátékost áthelyeznek a nyerő vendégek mellé, hogy rájuk is jusson a balszerencséből (a maffia mindenből pénzt tud csinálni!), ám a szerelem még ennek a lúzernek is meghozza a jó lapjárást (az igazi veszteseknek ez mindig rosszkor jön). Legvégül pedig a hajnali egyig fennmaradóknak pedig egy hivatalosan is COOL zenekar, az Amber Smith koncertjével kedvez az M1. Én már akkor remélhetőleg aludni fogok, mégpedig mélyen és nem enyhén borgőzös állapotban. De addig is el kell jutni valahogy! Kiforgattam a Dakota-házbeli lakásom hűtőgépét, de semmilyen alkoholneműt nem találtam. Ez nem állított meg, azt tettem amit minden szuperhős tett volna a helyemben: átugrottam két szomszédom közül a kedvesebbikhez. Oswald bácsi azonban ismételt kopogtatásom ellenére se nyitotta ki ajtaját. Kíváncsiságból lenyomtam a kilincset. Nyitva volt. Beléptem, és azzal nyugtattam magam, hogy Oswald is ugyanígy tenne a helyemben…
VASÁRNAP, JÚNIUS 5.
Oswald szobája eléggé rendetlen volt. Kinyitott sörösüvegek mindenhol (idős kora ellenére nagyon bírja a piát, ez tetszik nekem), a falhoz támasztva mindenféle tokok: hegedű, gordonka, cselló, még egy hárfa is. Nem tudtam hogy ez a derék ember ennyi hangszeren játszik! Nem akartam hogy Oswald félreértse hogy betörtem a szobájába, ezért átvittem a laptopot, gondoltam majd ott megvárom… Ahogy a műsort kutattam valami tűrhető dolog után, eszembe jutott a másik szomszédom, Bugsy Siegel: a Fészkes fenevadak egyik, szereplőjének beceneve Bugsy Malone. Arra gondoltam hátha rokonok, át is kopogtattam az illetőhöz, de nem válaszolt (az ő ajtaja viszont zárva volt). Kénytelen voltam ezzel a tízkor adott ismétléssel vgasztalódni a Viasaton. Bár Péterfy Bori igazolt (szülési) szabadságon van, azért nem kell sokáig nélkülöznünk egyik arcát sem. A Provokatív, Tehetséges Színésznőt egy kereskedelmi tévén (TV2) csíphetjük el hajnali negyed egykor egy, a kertévékről szóló durva szatíra sokadik ismétlésében (Nexxt), a Csupaszív, Szerelmes Énekesnőt pedig szintén embertelen időben (háromnegyed tizenkettő) az egyik királytévén (Duna). E kettő közül a Péterfy Bori & Love Band koncertjével járunk valamivel jobban (de ez is ismétlés). Ugyanott, de még a koncert előtt (negyed tizenegykor) lesz egy másik LOVE-os dráma, benne egy felcsinált csajjal és az ő Rómeójával, a bűn és az erény közt őrlődő Ramónnal, a háttérben Venezuela nyóckerével, Caracas-szal. Talán mondanom se kell hogy az én Amerikámban nincsenek ilyen gettók, csak valahol alatta, viszont aki oda született, az egy életre kifogta Dél-Amerikát! Fél tízkor újabb Nyikita Mihalkov-film a Duna 2-őn, ami a kötelességtudatot meg a politikai szerepvállalást emeli a Művészet (mozi) fölé. Szép tanúságtétel. Ha hétköznapi ember lennék, akkor a főhősnővel értenék egyet, aki az orosz polgárháborúban is csak saját sztárságával törődik, meg azzal hogy leforgassák a szereplésével készülő némafilmet, ám a Nagyítás óta mindenkinek le kell hogy essen: a művészetet az Igazság Ezen morfondíroztam miközben átkutattam Oswald lakosztályát valami enni-innivaló után. Ahogy a ruhásszekrényeket nyitogattam (hogy miért ott kerestem a piát-kaját, ahhoz meg kinek mi köze, nekünk ügynököknek alapos munkát kell végeznünk!), szóval véletlenül fellöktem az egyik hangszer, asszem egy hegedű tokját, ami kinyílt és egy jókora géppisztoly esett ki belőle. Ezek szerint mégsem „szintén zenész” a fickó? Sorra kezelésbe vettem a többi tokot, és ledöbbentem: mindegyikben különféle fegyverek voltak, még a hárfáéban is (abban egész konkrétan egy rakétavető).
Végül eljutottam a hűtőgépig, szinte meg se lepődtem azon hogy a másik szomszédomat, Bugsy Siegelt láttam benne összekötözve. Oswald a féltékeny rajongó őstípusa, aki még arra is irigy akivel nem vagyok napi kapcsolatban. Komolyan le kell ülnöm a kisöreggel beszélni! Nekiálltam kibogozni Bugsy kötelékeit, amikor egyszercsak magához tért, és motyogni kezdett:
-Lee…Lee
-Lee Cooper? A farmermárka?
-Lee…Harvey…
-Harvey Davidson? Oswald egy motorosbanda tagja?
-LEE…HARVEY…OSWALD, te idióta!- nyögte ki Bugsy utolsó erejével, azzal összecsuklott. Köszönöm, Bugsy, ez most nagyon kellett. Aztán összeállt minden. Hát persze! Lee Harvey Oswald! Szépen vagyunk: az állítólag kivégzett Kennedy-merénylővel poharaztam! Aki valószínüleg talált magának egy, az előző áldozatával egyenrangú célpontot: ENGEM!!!!44 négy
Kulcsszavak:
Béla bácsi