2011. 07. 02.
Fehér éjszakák Amerikában 6. (júl. 2-3.)
SZOMBAT, JÚLIUS 2.
Követtem Gaga kisasszony utasításait, és Hamar el is értem a célhoz. Beléptem az ajtón, ami mögött bizOnyára a TerePszínű Rákemberek várnak rám és beavatnak. Szívemet elöntötte a rettegés: ha Germanottáék beavatása egy pikáns szexorgia volt, egy annyira titkos társaságnál mint a T.R., mit kell kiállnom? Nekrofília? Egy éjszaka egyedül a nyolcadik kerületben? Netán Zámbó Jimmy életművének rendületlen végighallgatása nyugtatókkal teletömve? Belöktem az ajtót, és egy szűk lyukba léptem be. Mondhatnánk azt is hogy olyan volt mint a takarítók szobája, mert hát annak is tűnt: csupa rozsdás vas ruhásszekrény, felmosórongyok és partvisok mindenütt, a levegő még mindig terhes a személyzet kiirthatatlan izzadságszagával. És mégis, mégis: a szent és a profán törvényszerűen egyesült ebben az átlagos kis szobában, ahogy az is törvényszerű volt hogy a Penny Market vásárlói nem tudtak arról milyen sötét üzelmek folynak itt!!44 négy Az egyik ruhásszekrény ajtaja kivágódott, és kilépett belőle a már ismert csuklyás, koponyafejű alak. Lassan az összes szekrény ajtaja kinyílt: az egész szoba szinte a végtelenbe nyúló folyosóvá vált, két oldalán folyamatosan felnyíló szekrényekkel, amiből sorra léptek ki a beavatott Rákemberek: John Frusciante, Bruce Willis, Piers Morgan és még sokan mások. Félelmetes volt. Lehet hogy ez csak egy takarítói szoba, de a jelenlevők új, szíriuszi csakrás energiával töltötték meg. Eszembe villant hogy fél nyolckor folytatják a Háború és Békét a Duna 2-őn, én meg itt beavatódok, de a Sors már csak ilyen… A kaszás megszólalt:-Ó jelölt! Megaláztazásaid és szenvedésed legvégére értél. Munkás életed eddig is az énközpontúság és az A/S/L? LOL jegyében teltek, ám az előtted álló stációk száma még számos. A most elkövetkező rituálé lelked utolsó emberi vonásait és az ódaspihc befolyását fogja eltörölni, hogy semmi se kössön téged se régi hazádhoz, se az emberi értékekhez, csak az adóhivatalhoz, mert afölött még nekünk sincs hatalmunk. Mondj igent az ódaspihc reformattálására vagy távozz szabadon!
Haha, majd nyilván elengednek, gondoltam, de nem mondtam ki amit gondoltam, csak bólintottam valamire, amiről azt se tudtam micsoda. A kaszás folytatta:
-Kérem a Terepszínű Jegyzőkönyvbe vezetni hogy a jelölt meg kíván szabadulni ódaspihcétől.
Lúdtollak sercegtek, amint nyilván embervérrel feljegyezték mindezt egy ósdi pergamenre, mely olyan ősi mint maga a gondolkodó emberiség, mivel a Rákemberek a történelem kezdete óta jelen voltak!!!!!4 Közben kilenckor az Universalon Robert Altman is rég túl volt az e hétvégi első jelenésén a Balett-társulattal, ami nem mellesleg Neve Campbell írói közreműködésével és főszereplésével is több legyet üt. Szerintem a Fekete hattyú szar, ez meg jó, bár persze ízlések és pofonok…
-Tessék, egy negyedfontos Big Kahuna burger. Edd meg, lassan és mély harapásokkal.
Megértettem a rituálé borzalmas törvényét. Nincsen középút, csak farkasok és bárányok, a gyengék elhullanak! Erőt vettem és remegő ajkakkal belemélyesztettem fogaimat a hamburgerbe. Éreztem, hogy az ódaspihc ereje minden egyes falattal gyengül, mely a gyomromba kerül. De mindez nem volt elég! Az alak egy gyanús műanyagpoharat nyújtott felém. Mi lehet benne? Gyermekek vére? Bikahúgy?
-…a rituálé befejezéhez most öblítsd le mindezt egy ötdecis vanília shake-kel.
Az evil folyadék kimosta az agyamat, átmosta ereimet és megforgatta a gyomromat is. Az ódaspihc hatalma a nullára csökkent. Más ember voltam: emberfeletti ember. A tömeg kántálni kezdett:
-FAIN! FAIN! FAIN!
Mit ne mondjak, nem voltak egy Magyar Állami Népi Együttes (mely, milyen érdekes, pont most ünnepli fennállásának hatvanéves évfordulóját tíz órakor, megintcsak a Duna 2-őn). A kaszás felém emelte munkaeszközét, és ismét szólt:
-Köszöntsük testvériségünk új tagját, ALÉBot!
Csesszemeg, már megint ez a név, gondoltam, miközben az újra felerősödött kántálás lassan elhalt. Nyilván most jön a biszexorgia. Ajjaj, nincs nálam óvszar és biztosan vannak nem heterók is, ez nagyon nem lesz jó! Az előérzetem jó lehetett, mert a kaszás felkiáltott:
-KÖPENYT LEDOBNI!
Mindenki úgy tett…és mindenki ilyen hetvenes évekbeli göncökben feszített, csillámos csőnadrágok és mikrofonfrizurák bukkantak elő a semmiből. A Grim Reaper előtt egy régi-régi DJ-pult manifesztálódott, kaszája mikrofonná változott hamar. Bele is ordított egyből:
-És most…Yo! DISCO INFERNO!!!!!!!!!!
…azzal feltett egy sercegő bakeLitet az ezeréves lemezjátszóra, felharsant a nem enyhén gay Don’t Leave Me This Way Jimmy Sommerville előadásában, és jó sok Terepszínű Rákember elkezdett mindenféle travoltás mozgásokat végezni. Én is igyekeztem tartani a tempót, bár kijöttem a gyakorlatból… A zene csak szólt, az öreg cserélgette a bakeliteket, és néha beleszólt a mikrofonba is…
-…és ne feledjétek, jövő kedden bevetés!
Bruce Willis ellenkezni próbált:
-De basszus, a kedd a transzvesztitanapom!
A kaszás ellentmondást nem tűrő hangon ráordított:
-Akkor lemondod, öcsém!
…és a zene mindig szólt, de nyitásig egész biztosan.
VASÁRNAP, JÚLIUS 3.
A beavatás után természetesen a műtét és a nulláról újrakezdés következett. A műtét a rákészüléssel együtt kilenc órakor kezdődött, hosszú volt és fájdalmas, de hát a teljes arcoMat újra kellett a1kotni, leszedni róla a vöröscsillag-tetoválást meg minden. Ez aztán az igazi Tökéletes kezelés, mondtam magamban, és ezzel már a második Robert Altman-film utalást sütöttem el két napon belül, bár az én problémám nem pszichológiai jellegű. Negyed tizenegykor már ott feküdtem a lámpák fényében Az asztalra szíjazva, és azzal nyugtattam magam hogy a Rákemberek sebészei csak nem basszák már el, hát ezek profik, nem ilyen kényszerűségből operációra betanított ápolónők mint nálunk… A szike lassan közeledett az arcom felé, és kezdte leszedni a bőr felső rétegeit. Furcsa érzés volt itt szabódni, kb. mint az Al/Arc-ban, csak mivel itt én voltam a főszereplő, ezért nem tudtam rajta olyan felszabaDultan röhögni, hiába, nagyon más amikor Nick Cage faszával veri a csalánT John TraVolta! Mindegy, a lényeg az hogy ha az arcomat igen, de legalább a fejemeT ne Ves2ítsem el, mint Johnny Depp az Álmosvölgy legendájában, fél tizenegyre csak kész lesznek az új ábrázatommal… Bevillant hogy mára is jut egy hatvanadik születésnap, a Magyar Táncművészeti Főiskola töltötte be a hatodixet, én meg újfent lemaradok a kilenc órás kezdésről, tegnap a beavatás, ma a műtét miatt, De tudjátok ti is hogy a szépségért szenvedni kell, még akkor is ha nem akars2. A morfium lassan, de biztosan hatni kezdett, én pedig mind mélyebbre süppedtem az álmokba…egy kazánházban dolgoztam, piros csíkos melegítőm volt mint Kurt Cobainnek, és a kezeim ilyen furcsák voltak, nem tudtam pontosan mi a baj, csak azt éreztem hogy rámférne már egy kiadós körömvágás. Az ágyamon egy elektromos gitár hevert, megpróbáltam játszani rajta, de a körmeim vagy beleakadtak a húrokba vagy elvágták őket, a végén csak négy maradt, sebaj, gondoltam, akkor basszusgitáros leszek! Gondoltam keresek egy pengetőt, de nem találtam sehol se. Kiléptem a kazánházból, hát egy iskola mellett találtam magam! Mióta dolgoztam itt, nem tudom. Na mindegy, az énektanárnál biztos lesz pengető, azzal meg is indultam a suli épülete felé. Egyvalamit nem értettem, a diákok ilyen szörnyülködő arccal fogadtak, és valamit kiabáltak. Ahogy közeledtem, egyre kivehetőbb volt a kiabálás: „Krüger, Krüger visszatért!” El akartam mondani nekik hogy nem vagyok német származék, nem kell félniük tőlem, de az egyik üvegajtóban szembejött velem a tükörképem: egy elég nyúzott képű, karmos fickó, beteg vigyorral az arcán…FREDDY KRÜGER!
Kulcsszavak:
Béla bácsi