Mivel a bloggazdát bokros teendői (rokonlátogatással egybekötött kocsmatúra) váratlanul vidékre szólították ezért megint rám, Béla bácsira hárul a feladat hogy berakjam az általa bekészített programokat melyek a következők lesznek:

 

 

 

HÉTFŐ, OKTÓBER 1.

M5, 20:10 – Snétberger Ferenc visszatérő vendég errefelé de most az utánpótlásé lesz a főszerep merthogy a gitárvirtuóz tehetséggondozással is foglalkozik, ráadásul roma közösségén belül, ergo a Snétberger tanítványok alcíme (A zene felemel!) áttételesen és kiemeléssel is megállná a helyét. Ugyanitt egy órával később (21:10) újabb adag zene de már több értelemben is klasszikusság Placido Domingo budapesti koncertjével a Papp László Sportarénában, és jó sznob szokás szerint emellé is jár Előszó. Éjfélkor spanyol dráma a Paramount Channelen a délszláv válságról reális, de azért optimista megközelítésben. Egy faluban ismeretlen tettesek holttestet dobnak a kútba vélhetőleg azon okból hogy így jó pénzért árulhassák az ivóvizet, az ENSZ munkatársai (Benicio del Toro, Tim Robbins) pedig Egy tökéletes nap alatt szembesülnek a bürokráciával és a polgárháború összes mellékhatásával. A hulla kihúzásához engedély szükséges, ha az megvan már „csak” kötél kell, de mindig közbejön valami ami miatt az egész procedúra kezdődik elölről hogy végül SPOILER a természet megoldja ezt a kérdést is SPOILER VÉGE. 22-es csapdája a Balkánon, nézzétek (vagy vegyétek fel), ilyen amikor nagyjából korrekten bemutatják mi zajlott déli szomszédainknál, és hogy milyen az amikor ugyanezt véresebben de sokkal vérszegényebben csinálják arra 01:10-kor kapunk példát a Filmcafén Angelina Jolie vanity project-jével. A Vér és méz földjén elvileg az ő jószolgálati nagykövetként szerzett tapasztalatait összegezné de többszörös hátrányból indul és Jolie is túl sokat vállal. Kezdjük az utóbbival: attól hogy valaki lát egy direktort munka közben még nem biztos hogy maga is alkalmas annak (színészek leggyakoribb tévedése), pláne ha emellé még a forgatókönyvírást meg a producerkedést is magára veszi. A másik, nagyobb baj hogy hiába a sok explicit szörnyűség ha ez a több mint két óra kevesebbet mond ugyanarról a tragédiáról mint eggyel előtte a jóval visszafogottabb A Perfect Day. A gazdagok jótékonykodása mindig visszatetsző és Jolie-ról is ugyanaz jut eszembe mint Madonnáról: mindketten egymás után fogadják örökbe sanyarú sorsú országok még sanyarúbb sorsú fiait pedig tudhatnák hogy „hivatásuk” miatt még a rendes gyerekeikre se jut idejük. Az In the Land of Blood and Honey csak megerősíti ezt az előítéletet erőltetett szerb Rómeójával és muszlim Júliájával, olykor mintha maga Jolie is érezné hogy mindez kevés lesz ezért bedob annyi borzalmat amennyit csak tud, elkerülve a leglényegesebbet ami minden népirtás velejárója, vagyis hogy utólag az összes anno közömbös-ignoráns egyénről kiderül hogy valójában együttérző és mindig is a jó oldalon állt (lásd még: partizánok-rendszerváltók). A Shakespeare-utánérzés mellett megidézi a Schindler listáját is (a táborba zárt muszlim festőnőt szerb szerelme menti meg a nemi erőszaktól), de el kellett volna döntenie hogy most akkor komoly filmet forgat vagy a Cosmo-olvasóknak kedvez (szoftpornós ágyjelenet) mert így két szék között a padlóra esett.

KEDD, OKTÓBER 2.

Film Now, 20:00 – Amerika történelmének egyik legfurább pillanata volt mikor a rossz nyelvek szerint drog,-és gyógyszerfüggő Király (Michael Shannon) találkozott a regnáló (majd dicstelenül távozó) elnökkel (Kevin Spacey, azóta ugyancsak „elnöki” utat járt be a mítú miatt) aki A KEREKASZTAL LOVAGJÁVÁ tiszteletbeli FBI-ügynökké „ütötte”, ebből született az 1997-es Elvis Meets Nixon. Valakik valamiért úgy érezték hogy erről 2016-ban is le kell (lehet) húzni egy bőrt de az Elvis & Nixon alapötlete (és eredeti verziója) jobb mint mostani inkarnációja, Shannon nem hasonlít az énekesre és elég karizma-mentes (pláne ha tudjuk hogy Eric Banát akarták a helyére), Sky Ferreira-t meg teljesen felesleges volt bekasztingolni, ő maradjon inkább aZ ÉNEKLÉSNÉL vetkőzésnél, az megy neki :SSSSS Ugyanabban az időben még egy remake a Cinemaxon, mégpedig a ’81-es Goodbye Pork Pie-ból amiben írói ambíciókat dédelgető vőlegény házasság helyett becsatlakozik egy lopott kocsiban menekülő kisstílű maori bűnözőhöz, ekkor még nem sejtve hogy az illegális tevékenységekben is társa lesz (nem véletlen Az új-zélandi meló magyarítás). A leendő Blondini banda egy vega természetvédő csajjal lesz teljes aki a pincérkedést cseréli road trip-re és hogy a Pork Pie felér elődjéhez (sőt felül is múlja mert jóval kevesebb sekszista poént sütnek el benne) azért Matt Murphy-t illeti a dicséret aki talán az originált készítő apja előtt akart tisztelegni. Sikerült neki, és ezt minden cinizmus nélkül mondom. 21:10-kor újra 1981 de már egy akkor készült hazai Goldoni-adaptációval és az M5-ön. A helyszín velencei Kávéház melynek tulajdonosa jobbítani igyekszik a hozzá betérők hangulatán, egyik törzsvendége viszont ott kavar be, ahol tud (nem is kedveli senki). A darab kettejük életfelfogásának ütközéséről szól komikusan de azért mélyrehatóan. A napot 23:20-kor egy ’72-es Jack Lemmon-vígjáték (Avanti!) zárja a Film Mánián melynek másik húzóneve Billy Wilder (szkript, rendezés, producerkedés), ő a garancia arra hogy a szomorú kezdés (apja halála miatt Olaszhonba utazó fia) hamar vérbő (bár itt-ott fekete) komédiává válik merthogy a papa elég csélcsap volt és ama végzetes balesetben szeretője is meghalt – az ő holttestéért meg lánya (Juliet Mills) „jelentkezik be” aki nem más mint a nő akit a főhős épp csak megismert-megszeretett...

SZERDA, OKTÓBER 3.

Kilenckor rom.kom.-nak álcázott blue pill-propaganda a Filmcafén ódritatuval a hozományvadász fémfatál Iréne bőrében aki hotelben dolgozó pincért téveszt össze egy milliomossal, rá is vetődik de csak míg le nem esik neki hogy a fickó tényleg az akinek mondja magát és nem az akinek ő hiszi. Iréne ekkor elhúz a gazdagok és szépek közé, az összetört szívű pasas meg utána, anyagi keretei azonban végesek így kénytelen a testéből élni és ez már a kalandornő figyelmét is felkelti aki lassan újra kegyeibe fogadja. Tök hihető ez a felállás…ja nem az, a Drágaságomat csak az aranyszívű sekszmunkásokban hívőknek ajánlom, illetve nem, még nekik se. Értem én hogy ki akarták használni Tatou kisasszony Hepburn-ös keresztnevét de ez nem egy Breakfast at Tiffany’s még ha azt is vették alapnak. 21:10-től újra M5, újra művészkedés, újra Előszóval de már északi humorral. A Kosok keményfejűsége közmondásos, most az is kiderül hogy gazdáik ebben is túltesznek rajtuk (nem horoszkópilag): egy izlandi testvérpár mindkét tagja birkatenyésztésből él, ráadásul egymás szomszédságában laknak de ezzel együtt is kb. negyven éve nem beszéltek. Ez az állapot meg is maradna ha nem jönne közbe egy randa prion-járvány ami megfertőzi egyikük nyáját és a terjedés megakadályozása érdekében a helyi ÁNTSZ a teljes állomány leölését tervezi, ezzel nemcsak a fivérek munkáját, de a csak itt, ebben a völgyben kitenyésztett faj megmaradását is veszélyeztetve. Gummi és Kiddi félre kell hogy tegye az ellenségeskedést ha meg akarják tartani közös családi hagyományukat… Végezetül éjfél után öt perccel a Film Mánián megnyílik előttünk Clint Eastwood Titkos Albuma. Erre (mármint emlékei megosztására) egy francia úriember, Pierre Maraval vette rá Clint bácsit és jól is tette, Eastwood mögött egyedülálló karrier áll.

CSÜTÖRTÖK, OKTÓBER 4.

Az ismétléseket és a szemetet kiszórva mára csak egyvalami jut, kicsit ott folytatva ahol Eastwooddal tegnap abbahagytuk mert 21:40-től másik, vele majdnem egyidős legendáé a szó az HBO-n egy mindenre kiterjedő (és idei) doksival. A Jane Fonda öt felvonásban bő két órán át zúdít ránk mindent amit az EGÉSSÉG!mániás filantrópról tudunk (meg azt is amit még nem), előbb ama négy férfira (is) koncentrálva akik meghatározó szerepet töltöttek be életében hogy aztán az ötödik, lezáró epizódban maga az ünnepelt foglalja össze addigi tapasztalatait.

PÉNTEK, OKTÓBER 5.

A Cinemaxon nyolckor művészkedős zombulás tavalyról. A járvány túlélői itt már Gyógyultak és próbálnának visszaintegrálódni a szürke hétköznapokba de ez nem olyan egyszerű amint azt a négy év élőhalottság után unokanővéréhez (Ellen Page) küldött srác (Sam Keeley) is megtapasztalja. Az ötlet nem túl eredeti, pár éve az In The Flesh minisorozat és az egészestés Returned hasonló húrokat pengetett, ha ezekhez hozzávesszük a háborús traumákat átélt veteránokról szóló alkotásokat akkor megkapjuk a Cured-et. A megfejtést a helyszín és annak múltja, vagyis az Írországot hosszú ideig megosztó katolikus-protestáns ellentét adja meg, így lesznek az IRA-tagok megfeleltetve walking deadeknek (bár tény hogy előbbiek nem sűrűn ették meg az anyjukat de azért nekik is vannak sötét múltbeli foltjaik), ami a többit illeti azt valahol mindenki sejtette hogy once a zombie, always a zombie. A Dunán 22:05-kor ’69-es Bergman-dráma egy véletlen folytán összejövő párról. Anna (Liv Ullmann) telefonálás után táskájában ottfelejtett leveléből tudja meg Andreas (Max von Sydow) hogy vendége megözvegyült, ezzel kezdődik a két, társadalomtól elidegenedett figura közeledése ami a túlzott megismerés után elhidegüléssé válik. Lakhelyük egy szigeten található és az ottani közösség ugyancsak kirekesztő, egy öregember például állítólagos állatkínzásai után lesz „céltáblává” miközben a valódi elkövető újra lecsap. Ott vannak még Andreas szomszédai, a menő építész és felesége (akivel korábban le is feküdt), Ingmar mester nagyon akart valamit mondani a hatvanas évekről (Vietnam-bejátszások), de nem mindig sikerült neki. A fordítók sem álltak épp hivatásuk csúcsán, az En Passionból valamiért kifelejtették a vallási utalást, így maradt nekünk a semmitmondó Szenvedély. Magát a művet az opus magnumok kicsit háttérbe szorítják, nem minden ok nélkül (kár volt a színészekkel készült interjúkkal szétszabdalni a narratívát és az állatkínzást sem kellett volna így ábrázolni), mindazonáltal Sven Nykvist képei lenyűgözőek. Ugyanitt maradva éjfél előtt tíz perccel majd’ egyórás doksi a Balázs Béla filmklub történetéről az ötvenes évek végétől mostanáig, beszédes címmel (Ínyencek mozija), sznoboknak (ez is) kötelező.

SZOMBAT, OKTÓBER 6.

A mai napot kezdjük egy kerülendő cuccal és fejezzük be egy másikkal: nyolckor messzire ordító propaganda movie az HBO-n Fatih Akintól aki állítólag már a kilencvenes években meg akarta csinálni a Sötétbent, akkor talán aktuális lett volna a családja halála után nyomozó nő sztorija de 2017-ben pont fordított hatást fog elérni. Katja (Diane Kruger) gyerekét és férjét megöli egy robbantás, ő pedig egyből tudja hogy szélsőjobbosok az elkövetők, bezzeg a buta rendőrök szervezett bűnözésre meg muszlimokra gyanakodnak. Nem fogom sorolni melyik szélsőség volt aktívabb az elmúlt években Némethonban, aki akarja úgyis ki tudja számolni és akkor evezzünk is másfele mert negyed tízkor jön egy nagyar tévéjáték (Kastély csillagfényben) a’48-as forradalom leverése utáni időkről amikor a túlélők szimpatizánsoknál kerestek menedéket. Ezt most egy nemes, Tarnóczy gróf (Gelley Kornél) birtoka jelenti, vendége (Kolos István) pedig Petőfi Sándor – vagy csak egy a számtalan, nevével visszaélő szélhámos közül? Netán egy osztrák kém aki ezzel az álcával buktatná le a költő és eszméje megmaradt híveit? Ez a kérdés, válasszatok, az M3-on meg is tehetitek. Ugyanitt maradva 22:15-kor még egy variációt láthatunk ugyanezen Szigorú időkre, itt már egy grófnőt (Almási Éva) igyekszik megtörni a titkosrendőrség előbb vallatással majd börtönnel, ő pedig rabsága alatt visszajátssza régi emlékeit. A napvégi minőségromlás 21:55-től kezdődik a retekklubbon a Farrelly fivérek 2011-es dobásával amiben (hiába) igyekeztek utolérni húsz évvel ezelőtti önmagukat. Miután két megállapodott fickó (Jason Sudeikis, Owen Wilson) továbbra sem tudja abbahagyni más nők fenekének nézegetését, megkapják feleségeiktől (Jenna Fischer, Christina Applegate) az Elhajlási engedélyt, azaz egy hét szabadságot (amit persze a nők is igénybe vesznek és jobban ki is használnak mint pasijaik). A rendező-tesókra mindig oly’ jellemző nagyoniskonzervatív tartalom itt is jelen van (szokás szerint gusztustalanságok, pld. szabadon himbálódzó f***ok mögé rejtve), a végkifejlet sejthető: a férjek nem lesznek képesek házasságot törni. Feleségeik ezerrel buliznak, az egyik le is fekszik egy bunkóval de aztán rájön hogy „szereti” hites párját (keep calm, az összkép még így is az lesz hogy mindenférfidisznó, hiába hogy megcsalásra nem gondoltak egész addig míg fel nem kínálták nekik az opciót). Ami még rosszabb, a két Farrelly sem tudja mit akar, pedig ha tökösek lettek volna úgy oldják meg hogy a párok simán csak meghívják egymást valami bordélyba oszt' jónapot...

VASÁRNAP, OKTÓBER 7.

Nyolc előtt tíz perccel hatvanas évekbeli magyar komédia Makk Károlytól az M3-on a szerelemről mint osztályharc-enyhítőről: jómódú famíliához beköltözik egy szegényebb miután amazok óvatlanul meglebegtették előttük ezt a lehetőséget, így lesz generációk együttéléséből családi tűzfészek, azonban gyermekeik kapcsolata talán elhozza a békét. A Fűre lépni szabad szocreál hibáival együtt is jó, leginkább a résztvevő gárda (Tolnay Klári, Páger Antal, Sinkovits Imre, na meg Fényes Szabolcs zenéje) miatt. Kereken nyolckor megzuhanás és újjászületés a Cinemaxon kicsit BOGARAS bogartosan (Játszd újra). Miután asszonya gyerekével együtt lelép, egy író épp megszülető színdarabjának sorsa is kérdéses lesz (anyagi biztonságával együtt). Nate (Jermaine Clement) golfőrült apjánál (Elliot Gould) húzza meg magát, itt viszont a papa kortársaiból álló amatőr színtársulat kezdi nyaggatni musicaljük update-elésére. Ami elsőre nyűgnek tűnik azzal mintha a sors akarna új lehetőséget adni neki – ő pedig él vele és közben megérti hogy ami felmenőjében addig idegesítette (folytonos viccelődés) az valójában az egyetlen módszer a tragédiák (feleség halála, válás) kezelésére. A Humor Me nem akar világmegváltani csak másfél órára jobb kedvre deríteni és ezt teljesíti (nem mellékesen Annie Potts sokkal jobb benne mint a Szellemirtók remake-ben volt), Sam Hoffmanra pedig aki nem figyelt fel netes sorozata, az Old Jews Telling Jokes után (ami nem is tudom lehetne-e ennél is nomen est omenebb) az talán majd most fog. Kapunk azért rossz vicceket is mivel kilenckor megint „mai” stand-up komikus jön az HBO 3-ra tavalyi fellépésével és látatlanban megtippelhető hogy Jerrod Carmichael mi mindenbe száll bele az 8-tel: a privátszféra háttérbe kerül, felváltja a természetvédelem (ez jó), a maradék időt pedig ki más töltené ki mint Donald Trump (ez nem az).

HÉTFŐN FOLYTATJUK!