Meghalt Jacko, meghalt Farrah Fawcett, Sky Saxon, sőt Steven Wells is, és hát én se érzem túl jól magam. Közülük hozzám Steven Wells állt a legközelebb, legendásan geci kritikákat írt mindenféle zenei lapokba, nem is tudom hányszor röhögtem fel hangosan, amikor olvastam a dolgait. Akkoriban még a levelezési rovatokat is érdemes volt olvasni, a Melody Maker és a New Musical Express szakírói élen jártak a hate mail-generálásban. Wells közöttük is élmunkás: ateista volt, baloldali és bőrfejű, ráadásul ő készítette azt az interjút, ami megpecsételte a Happy Mondays sorsát, de nem ezért szeretem, hanem mert a punk gondolkodást átültette a gyakorlatba, brutális volt, őszinte, a végletekig provokatív, változatosan használta az angol nyelvet (a káromkodásokat is).
A jó öreg angol zenei szakíróhagyomány szabályai szerint páros lábbal ugrott bele mindenbe és bármibe, úgy ahogy azt itthon, ahol kimaradt az összes zenei forradalom, nehéz elképzelnünk. Nem kellett szeretned amit ír, amiről írt, vagy őt magát se (segítek: ez volt az eszköz annak érdekében hogy az olvasót véleményformálásra késztesse). Volt úgy, hogy a kedvenc zenekarodat döngölte földbe (helyesbítek: nem "volt úgy", hanem az esetek 90% százalékában ezt csinálta). Fenyegető levelek, anyázások, semmi nem tántorította el se őt, se a többieket (a honlapomon a NY Loose kritikában már említettem Everett True esetét, akinek maga Billy Corgan ígért be egy kiadós verést, ha a Pumpkins akármelyik koncertjén megjelenik, Everett el is ment, ráadásul bohócruhában). Wells minél jobban alázott, annál szórakoztatóbb volt, minden szava egy kiadós seggberúgás, akár maguktól elszállt popsztárok, akár vegetáriánusok, gótok vagy indie-zenekarok voltak a célpont. Akárhogy is, Neil Kulkarni, Everett True és Wells, nekem ők maradnak a triász (negyediknek mondjuk Julie Burchill), még akkor is ha egyikük már nincs életben. Everett Nirvanás könyvét kiadja a Cartaphilus hamarosan, sajnos a lemezkritikáikat valószínüleg soha nem fogják sehol, még angol nyelven se egy kötetbe gyűjteni. Ha hazamegyek előveszem valamelyik NME vagy MM-évfolyamot, és könnyezve röhögve fogok emlékezni a mesterekre, tegyétek azt ti is, és itt egy idézet Wells-től, példaként arra, hogy a halál torkában is lehet nyálmentesen írni az előttünk állóról:
"I have already planned my own funeral. I will sit up in the coffin, sporting a huge embalmed grin, my right hand waving with animatronic enthusiasm as my left hand furiously pumps an embalmed and cosmetically enlarged erection."
Rossz hangulatomat ezek a halálesetek is erősítik, de leginkább az, hogy ismét támadásba lendültek a vörösök. Az előretörés kezdetét Bódis Kriszta jelezte, amint a minap szembejött velem az utcán, épp rá akartam kérdezni, hogyan is végződött az Artista körüli szerzői jogi vita, és mikor lesz a legközelebbi tarka magyar felvonulás, ám amilyen gyorsan jött, úgy is ment elfelé.
A vörösök második csapása szombaton lesz, amikor a szintén vörös hajú (és kezdetben szintén vörös lelkű) Simply Red """együttes""" ( = Mick Hucknall és az ő háttérzenészei) a Felvonulási téren fognak koncertezni. Miért nem a szoborparkba szervezték, tudtommal oda szállították ezeket a szocreál ócskavasakat? Meg persze ott volt a másik médiaesemény, liptai klaudia sasjózsi-interjúja. Esküszöm gyerekek, a Kádár-érában nem volt ilyen mértékű benyalás tévéműsorban. A nemzet humoristája, hát persze! Oké, Hofi is egy határon belül mozgott, de a saskabarét tényleg csak az elborult mozgalmárok tudták élvezni. Nem volt vicces a hetvenes években, a nyolcvanasokban sem, azután meg már volt más műsor is, mint a kötelező mikroszkóp-kabarék.
SZOMBAT, JÚNIUS 27.: ELVIRA FOR TEH WIN! (az egyszerű vörösök ellen)
Azoknak akik emlékezni akarnak, ott van David Carradine főszereplésével Kung-fu 16:40-kor az RTL Klub-on. Játszanak még Martin Landau és Brandon Lee is. Nyomozás, rúgások és ütések, meg ami kell. Utána aki épeszű, meneküljön, 19:30-tól Titanic, ami egy rettenetes giccsemény, Celine Dion kiabálásával súlyosbítva. Míg az egyik kertévén hajó süllyed, a másikon aszteroida csapódik be, egészen este nyolckor a TV2-n. Bár ugyanaz a címe mint egy dezodormárkának (Impact), itt egy meteoresőről van szó (nem barnáról, LOL), ami félresikerül. A retekklubbon 23:20-ra elmúlik a giccsveszély, onnantól F.uss T.ovább W.ells, Mickey Rourke-kal, aki a szokásos szerelmes-börtönből szabadult rosszfiús fikciót hozza nekünk. FTW For Teh Win! Helena Bonham Carter és a foci szerelmesei egyaránt a Cinemax elé lesznek szögezve este nyolckor, a 66 időtartamára (rosszindulatú olvasóim idézzék fel az ehhez kapcsolódó gyermekmondókát is). Egy zsidó kisfiú a foci szerelmese, ám bármicvója pont az 1966-os döntő napjára esik. Én se ortodox zsidó, se megszállott fociőrült nem vagyok, de azért könnyen döntenék a két program közt! A gótok és darkerek, valamint minden jó ízlésű ember helye azonban a film+ előtt lesz, egymás után két filmmel is kedveskednek a sötét pasztellszínek kedvelőinek! Először 20:50-kor az Egy rém retardált család című horror-vígjátékot nyomják, a hülye cím (majdnem olyan „vicces” mintha geszti petya fordította volna) ne tévesszen meg senkit, az eredeti neve Elvira's Haunted Hills, és most hallom ahogy a szívetek megdobban, mint egy dzsumbujdob, ahogy Emiliana Torrini mondaná, Elvira ugyanis gót ikon, stílusos, szexi, parókával vagy anélkül (de még is inkább azzal). Minden lengeruhás síronfretrengő vegyen példát róla, az igazi seksz eppíl ruhában is megmutatkozik! Azt meg csak a hozzám hasonló perverzeknek árulom el, hogy maga Richard O’Brien (Rocky Horror mindenes) is főszerepel. Egyszóval: kötelező! Rögtön utána 22:25-től Vérszomj 2., ami valójában a Ginger Snaps második része (köszönjük meg a fordítóknak, ismét). Ifjú vérfarkasok kalandjai Kanadában! És a ginger-téma itt is jelen van, éberség ettársak, a vörös fény megnyugtat!!!
Ismétlés rovat: 21:00, M2: Az élet egy csoda
20:30, Filmmúzeum: Lúdas Matyi (1949-es változat)
Hamarosan folytatom, addig is nesze nektek Elvira még egyszer, hogy ne vörhenyességgel záruljon a szombat! Fohászkodjatok, hogy az eső elmossa a Simply Red-koncertet!!!
VASÁRNAP, JÚNIUS 28.: A KÖTELEZŐ LÁSZLÓ-NAPI AJÁNLÓ
(ha már ajánló, legyen KÖVÉR, LOL)
(Picture unrelated)
A kötelező remake: TV2, 20:00: Az olasz meló. A zseniális rablót átbassza munkatársa, ő meg bosszút áll, jól. Remake (= remek), mínusz Michael Caine, pontlevonás, ikszdé.
A kötelező folytatás: RTL Klub, 20:00: Kicsi kocsi - Tele a tank. Ismétlés crossover. Lindsay Lohan kicsivel az igazi mélyrepülés kezdete előtt. Egyedül a főszereplővel nem került sekszuális kapcsolatba a forgatás során.
A kötelező ismétlés / művészfilm 1.: M2, 21:00: Kubrick menet. Hátsó ajtó a halott rendező agyába. A látogatók nem ismerik. a mester filmjeit, én is csak egy párat. Szerencsére az én fejembe nincs bejárása senkinek, hát az fejbe is lőné magát az első látogatás után, azt hiszem.
A kötelező ismétlés / művészfilm 2.: Duna, 23:40: Monsieur Ibrahim és a Korán virágai. Ezerszer ismertettem már. Az Előttem az élet visszafordítása, a főszereplő itt is Momo, nő helyett férfi vigyáz rá, satöbbi.
A kötelező katonai: TV2, 22:10: Az utolsó erőd. Egy tábornokot börtönbe zárnak, mer’ rossz volt, vagy annak hitték. A tábornok azonban nem törik meg egykönnyen még a katonai börtönben sem, és azt tervezi, hogy átveszi a hatalmat – a rabok segítségével…
A kötelező ismétlés: HBO, 20:00: Legenda vagyok: egy nagy, felfújt semmi vagy, nem legenda. Richard Matheson forog a sírjában, akár él még, akár nem. Kérem a következő kötelezőt.
A kötelező vígjátéki: HBO Comedy, 21:00: Egy híján túsz. Pergős családi szóbeli torkolatttűzfészek. A betörő kénytelen igazságot tenni a vitázó házasok lakásában, karácsonykor, közben befut a többi családtag is, emberünk cseberből csömörbe kerül. Lőtte volna le őket egyből, otthon karácsonyozhatna, megvolna a szajré is, és a hülyeségeiket se kellene hallgatnia.
A kötelező krimi: RTL Klub, 22:05: Futóhomok. Van rockdetektívünk (Ford Fairlane) és van filmes detektívünk is (Martin Raikes), aki egy fogatlan oroszlán filmsztár gyanús tranzakciói után nyomoz, de belőle lesz gyanusított. Háttér: a francia Riviéra. Oh la la!